HU/SB 6.19.13
13. VERS
- guṇa-vyaktir iyaṁ devī
- vyañjako guṇa-bhug bhavān
- tvaṁ hi sarva-śarīry ātmā
- śrīḥ śarīrendriyāśayāḥ
- nāma-rūpe bhagavatī
- pratyayas tvam apāśrayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
guṇa-vyaktiḥ—a tulajdonságok tárháza; iyam—ez; devī—istennő; vyañjakaḥ—megnyilvánító; guṇa-bhuk—a tulajdonságok élvezője; bhavān—Fenséged; tvam—Te; hi—valójában; sarva-śarīrī ātmā—minden élőlény Felsőlelke; śrīḥ—a szerencse istennője; śarīra—a test; indriya—érzékek; āśayāḥ—és az elme; nāma—név; rūpe—és forma; bhagavatī—Lakṣmī; pratyayaḥ—a megnyilvánulás oka; tvam—Te; apāśrayaḥ—a támasz.
FORDÍTÁS
Lakṣmī anya, aki itt van, minden lelki tulajdonság tárháza, míg Te vagy az, aki megnyilvánítja és élvezi e tulajdonságokat. Valójában Te vagy mindennek az élvezője. Valamennyi élőlény Felsőlelkeként létezel, míg a szerencse istennője testük, érzékük és elméjük formája. Neki szintén van szent neve és formája, de Te vagy minden ilyen név és forma támasza és megnyilvánulásának oka.
MAGYARÁZAT
Madhvācārya, a tattvavādīk ācāryája ezt a verset a következőképpen írta le: „Viṣṇut a yajña megszemélyesítőjének, Lakṣmī anyát pedig a lelki cselekedeteknek és az imádat eredeti formájának nevezik. Valójában ők képviselik a lelki cselekedeteket és minden yajña Felsőlelkét. Az Úr Viṣṇu a Felsőlelke még Lakṣmīnak is, de senki sem lehet az Ő Felsőlelke, mert Maga az Úr Viṣṇu mindenki számára a lelki Felsőlélek.”
Madhvācārya szerint két tattva, azaz tényező van. Az egyik független, a másik pedig függő. Az első tattva a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu, a második pedig a jīva-tattva. Lakṣmīdevīt amiatt, hogy az Úr Viṣṇutól függ, néha a jīvák közé sorolják. A Gauḍīya vaiṣṇavák azonban Lakṣmīdevīt a következő két verssel összhangban jellemzik, melyek Baladeva Vidyābhūṣaṇa Prameya-ratnāvalījából származnak. Az első vers egy idézet a Viṣṇu Purāṇából.
- nityaiva sā jagan-mātā
- viṣṇoḥ śrīr anapāyinī
- yathā sarva-gato viṣṇus
- tathaiveyaṁ dvijottama
- viṣṇoḥ syuḥ śaktayas tisras
- tāsu yā kīrtitā parā
- saiva śrīs tad-abhinneti
- prāha śiṣyān prabhur mahān
„»Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! Lakṣmījī az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu állandó társa, és ezért anapāyinīnek nevezik. Ő az egész teremtés anyja. Ahogy az Úr Viṣṇu mindent átható, lelki energiája, Lakṣmī anya szintén mindent áthat.« Az Úr Viṣṇunak három fő energiája van: a belső-, a külső- és a határenergia. Śrī Caitanya Mahāprabhu a parā-śaktit, az Úr lelki energiáját az Úrral azonosnak fogadta el. Így Lakṣmīdevī szintén a független viṣṇu-tattvához tartozik.”
A Prameya-ratnāvalīhoz íródott magyarázatban, a Kānti-mālāban találjuk a következő kijelentést: nanu kvacit nitya-mukta-jīvatvaṁ lakṣmyāḥ svīkṛtaṁ, tatrāha,—prāheti. nityaiveti padye sarva-vyāpti-kathanena kalā-kāṣṭhety ādi-padya-dvaye, śuddho ’pīty uktā ca mahāprabhunā sva-śiṣyān prati lakṣmyā bhagavad-advaitam upadiṣṭam. kvacid yat tasyās tu dvaitam uktaṁ, tat tu tad-āviṣṭa-nitya-mukta-jīvam ādāya saṅgatamas tu. „Noha néhány hiteles vaiṣṇava tanítványi láncolat a szerencse istennőjét Vaikuṇṭha örökké felszabadult élőlényei (jīvái) közé sorolja, Śrī Caitanya Mahāprabhu a Viṣṇu Purāṇa állításával összhangban Lakṣmīt a viṣṇu-tattvával azonosnak tekinti. A helyes végkövetkeztetés az, hogy Lakṣmīról akkor mondják, hogy különbözik Viṣṇutól, amikor egy örökké felszabadult élőlény Lakṣmī tulajdonságaival rendelkezik. Ez nem Lakṣmī anyára, az Úr Viṣṇu örök hitvesére vonatkozik.”