HU/SB 7.1.1
1. VERS
- śrī-rājovāca
- samaḥ priyaḥ suhṛd brahman
- bhūtānāṁ bhagavān svayam
- indrasyārthe kathaṁ daityān
- avadhīd viṣamo yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-rājā uvāca—Parīkṣit Mahārāja mondta; samaḥ—egyenlő; priyaḥ—szeretett; suhṛt—barát; brahman—ó, brāhmaṇa (Śukadeva); bhūtānām—minden élőlényhez; bhagavān—a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu; svayam—Ő Maga; indrasya—Indrának; arthe—az érdekében; katham—hogyan; daityān—a démonokat; avadhīt—megölte; viṣamaḥ—részrehajló; yathā—mintha.
FORDÍTÁS
Parīkṣit király így kérdezett: Kedves brāhmaṇám! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu mindenki jóakarója, ezért mindenkivel egyformán bánik, és mindenkihez nagyon kedves. Hogyan lett hát részrehajló Indra kedvéért, akár egy közönséges ember, és hogyan történhetett, hogy ezért elpusztította Indra ellenségeit? Hogyan kedvelheti az, aki mindenkivel egyenlően bánik, az egyik embert, miközben egy másikat az ellenségének tekint?
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 9.29) az Úr így szól: samo ’haṁ sarva-bhūteṣu na me dveṣyo ’sti na priyaḥ. „Én mindenkivel egyenlően bánok. Senki sem kedves a Számomra, és senki sem az ellenségem.” Az előző énekben azonban láthattuk, hogy az Úr Indra oldalára állt, hiszen az ő érdekében elpusztította a démonokat (hata-putrā ditiḥ śakra-pārṣṇi-grāheṇa viṣṇunā). Az Úr tehát egyértelműen elfogult volt Indra iránt, noha Ő a Felsőlélek mindenki szívében. A lélek mindenkit kedvel. Hozzá hasonlóan a Felsőlélek is mindenkit szeret, így aztán nem fordulhat elő, hogy helytelenül cselekszik. Az Úr mindig, minden élőlényhez kedves, attól függetlenül, hogy milyen testben és milyen helyzetben vannak, most mégis Indra oldalára állt, akár egy közönséges barát. Erről kérdezett Parīkṣit Mahārāja. Az Úr Kṛṣṇa bhaktája lévén jól tudta, hogy Kṛṣṇa senkivel szemben sem lehet elfogult, de amikor látta, hogy Kṛṣṇa a démonok ellenségeként cselekszik, kétségei támadtak. Feltette hát ezt a kérdést Śukadeva Gosvāmīnak, hogy egyértelmű választ kapjon.
Egy bhakta nem tudja elfogadni, hogy az Úr Viṣṇunak anyagi tulajdonságai lennének. Parīkṣit Mahārāja tökéletesen tisztában volt vele, hogy mivel az Úr Viṣṇu transzcendentális, nincsenek anyagi tulajdonságai, de hogy meggyőződését megszilárdítsa, a hiteles tekintélyt, Śukadeva Gosvāmīt akarta hallani. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja: samasya kathaṁ vaiṣamyam — hogyan lehet az Úr részrehajló, ha mindenkivel egyformán bánik? Priyasya katham asureṣu prīty-abhāvaḥ. Az Úr a Felsőlélek, ezért rendkívül kedves mindenkihez. Miért nem érez akkor részvétet az asurák iránt? Hogyan lehet elfogult? Suhṛdaś ca kathaṁ teṣv asauhārdam. Az Úr (BG 5.29) azt mondja, hogy Ő suhṛdaṁ sarva-bhūtānām, minden élőlény jóakarója. Hogyan cselekedhet hát elfogultan, hogyan ölheti meg a démonokat? Ilyen kérdések merültek fel Parīkṣit Mahārāja szívében, ezért Śukadeva Gosvāmīt kérdezte.