HU/SB 7.8.13
13. VERS
- so ’haṁ vikatthamānasya
- śiraḥ kāyād dharāmi te
- gopāyeta haris tvādya
- yas te śaraṇam īpsitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; aham—én; vikatthamānasya—aki ilyen ostobaságot beszélsz; śiraḥ—a fej; kāyāt—a testtől; harāmi—elveszem; te—tiéd; gopāyeta—védjen meg; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; tvā—téged; adya—most; yaḥ—Ő, aki; te—tiéd; śaraṇam—védelmező; īpsitam—vágyott.
FORDÍTÁS
Oly sok ostobaságot beszélsz, hogy most a fejedet veszem! Hadd lássam, hogyan jön majd imádott Istened, hogy megoltalmazzon! Látni akarom!
MAGYARÁZAT
A démonok azt gondolják, hogy a bhakták Istene csupán a képzelet szüleménye. Azt hiszik, hogy nincs Isten, s hogy az Isten iránti odaadás úgynevezett vallásos érzülete nem más, mint valamiféle kábítószer, egyfajta illúzió, mint amit az LSD vagy az ópium nyújt. Hiraṇyakaśipu nem hitt Prahlāda Mahārājának, amikor Prahlāda azt állította, hogy az ő Ura mindenhol jelen van. A démonokra jellemző módon meg volt győződve róla, hogy nincs Isten, és hogy senki sem tudja megvédeni Prahlādát, ezért hát felbátorodott, hogy megölje fiát. Visszautasította azt a gondolatot, hogy a Legfelsőbb Úr mindig védelmet nyújt a bhaktájának.