HU/SB 7.8.34

Revision as of 08:25, 5 August 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34. VERS

tataḥ sabhāyām upaviṣṭam uttame
nṛpāsane sambhṛta-tejasaṁ vibhum
alakṣita-dvairatham atyamarṣaṇaṁ
pracaṇḍa-vaktraṁ na babhāja kaścana


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—azután; sabhāyām—a gyülekezeti csarnokban; upaviṣṭam—leült; uttame—a legjobb; nṛpa-āsane—trónra (amin addig Hiraṇyakaśipu király ült); sambhṛta-tejasam—teljes ragyogással; vibhum—a Legfelsőbb Úr; alakṣita-dvairatham—akinek ellenségét nem lehetett látni; ati—nagyon; amarṣaṇam—félelmetes (dühe miatt); pracaṇḍa—szörnyű; vaktram—arc; na—nem; babhāja—imádott; kaścana—bárki.


FORDÍTÁS

Az Úr Nṛsiṁhadeva teljes ragyogását és félelmetes arcát kimutatva, s haragosan, mert nem talált vetélytársra, aki szembeszállhatott volna hatalmával és fenségével, a gyülekezeti csarnokban a király díszes trónjára ült. A nagy félelem és az Iránta érzett tisztelet miatt senki sem mert az Úr elé lépni, hogy személyesen szolgálja Őt.


MAGYARÁZAT

Senki sem tiltakozott, amikor az Úr leült Hiraṇyakaśipu trónjára, és egyetlen ellenfél sem állt elő, hogy Hiraṇyakaśipu nevében megküzdjön az Úrral. Ez azt jelenti, hogy a démonok azonnal elfogadták felsőbbrendű hatalmát. Egy másik fontos gondolat az, hogy noha Hiraṇyakaśipu úgy bánt az Úrral, mint legádázabb ellenségével, valójában az Úr hűséges szolgája volt Vaikuṇṭhán, ezért az Úr egy pillanatig sem tétovázott, hogy ráüljön arra a trónra, amit Hiraṇyakaśipunak oly sok fáradozásába került megszereznie. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a nagy szentek és ṛṣik néha nagy gonddal és figyelemmel védikus mantrákkal és tantrákkal felszentelt trónokat ajánlanak fel az Úrnak, az Úr mégsem ül rájuk. Hiraṇyakaśipu azonban hajdanán Jaya volt, Vaikuṇṭha kapujának őre, és bár a brāhmaṇák átkának következtében elbukott és démoni természetre tett szert, s Hiraṇyakaśipuként sohasem ajánlott fel semmit az Úrnak, az Úr olyannyira szereti bhaktáját és szolgáját, hogy ennek ellenére most örömmel ült le arra a trónusra, amit Hiraṇyakaśipu szerzett. Ebből megérthetjük, hogy egy bhakta mindig szerencsés, bármilyen helyzetbe kerüljön is élete folyamán.