HU/SB 7.8.54
54. VERS
- śrī-vaitālikā ūcuḥ
- sabhāsu satreṣu tavāmalaṁ yaśo
- gītvā saparyāṁ mahatīṁ labhāmahe
- yas tām anaiṣīd vaśam eṣa durjano
- dviṣṭyā hatas te bhagavan yathāmayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-vaitālikāḥ ūcuḥ—a Vaitālika-loka lakói mondták; sabhāsu—nagy gyülekezetekben; satreṣu—áldozati arénákban; tava—Tiéd; amalam—az anyagi szennyeződés leghalványabb nyoma nélkül; yaśaḥ—hírnév; gītvā—énekelvén; saparyām—tiszteletre méltó helyzet; mahatīm—nagy; labhāmahe—elértük; yaḥ—ő; tām—az (tiszteletre méltó helyzet); anaiṣīt—hozott; vaśam—az irányítása alá; eṣaḥ—ez; durjanaḥ—becstelen személy; dviṣṭyā—nagy szerencsére; hataḥ—megölt; te—Általad; bhagavan—ó, Urunk; yathā—pontosan úgy, mint; āmayaḥ—egy betegség.
FORDÍTÁS
A Vaitālika-loka lakói így szóltak: Kedves Urunk! A nagy gyülekezetekben és áldozati arénákban örökké tiszta dicsőségedet zengtük, ezért mindenki nagyon tisztelt bennünket. Ez a hatalmas démon azonban elragadta tőlünk ezt a rangot. Most nagy szerencsénkre megölted őt, éppen úgy, ahogyan az ember egy tartós betegséget gyógyít meg.