HU/SB 7.10.9
9. VERS
- vimuñcati yadā kāmān
- mānavo manasi sthitān
- tarhy eva puṇḍarīkākṣa
- bhagavattvāya kalpate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vimuñcati—feladja; yadā—bármikor; kāmān—minden anyagi vágy; mānavaḥ—emberi társadalom; manasi—az elmében; sthitān—abban a helyzetben; tarhi—csak akkor; eva—valójában; puṇḍarīka-akṣa—ó, lótuszszemű Úr; bhagavattvāya—ugyanolyan gazdagnak lenni, mint az Úr; kalpate—alkalmassá válik.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Amikor az emberi lény képes lemondani minden anyagi vágyról az elméjében, alkalmassá válik arra, hogy olyan gazdagsággal és kincsekkel rendelkezzen, mint Te.
MAGYARÁZAT
Az ateisták néha elítélik a bhaktákat, s azt mondják nekik: „Ha te nem akarsz semmilyen áldást az Úrtól, s ha az Úr szolgája éppen olyan gazdag, mint az Úr Maga, akkor miért kéred azt az áldást, hogy az Úr szolgája lehess?” Śrīdhara Svāmī megjegyzi: bhagavattvāya bhagavat-samān aiśvaryāya. A bhagavattva, vagyis az, hogy valaki olyanná válik, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, nem azt jelenti, hogy eggyé vagy egyenlővé válik Vele, noha a lelki világban a szolga ugyanolyan gazdag, mint a mester. Az Urat a szolgája mint szolga, barát, apa, anya vagy szerető szolgálja, s ők mind ugyanolyan kincsekkel rendelkeznek, mint az Úr. Ez acintya-bhedābheda-tattva. A mester és a szolga különböznek egymástól, kincseiket tekintve mégis egyenlőek. Ez a jelentése annak, hogy a lélek különbözik a Legfelsőbb Úrtól, ugyanakkor azonban azonos is Vele.