HU/SB 7.11.8-12
8-12. VERSEK
- satyaṁ dayā tapaḥ śaucaṁ
- titikṣekṣā śamo damaḥ
- ahiṁsā brahmacaryaṁ ca
- tyāgaḥ svādhyāya ārjavam
- santoṣaḥ samadṛk-sevā
- grāmyehoparamaḥ śanaiḥ
- nṛṇāṁ viparyayehekṣā
- maunam ātma-vimarśanam
- annādyādeḥ saṁvibhāgo
- bhūtebhyaś ca yathārhataḥ
- teṣv ātma-devatā-buddhiḥ
- sutarāṁ nṛṣu pāṇḍava
- śravaṇaṁ kīrtanaṁ cāsya
- smaraṇaṁ mahatāṁ gateḥ
- sevejyāvanatir dāsyaṁ
- sakhyam ātma-samarpaṇam
- nṛṇām ayaṁ paro dharmaḥ
- sarveṣāṁ samudāhṛtaḥ
- triṁśal-lakṣaṇavān rājan
- sarvātmā yena tuṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
satyam—torzítás vagy eltérés nélkül igazat mond; dayā—együttérez minden szenvedővel; tapaḥ—lemondásokat végez (például böjtöl legalább havonta kétszer, Ekādaśī napján); śaucam—tiszta (az embernek rendszeresen kell fürödnie, naponta legalább kétszer, reggel és este, valamint nem szabad elmulasztania, hogy Isten szent nevét énekelje); titikṣā—türelmes (nem zavarják meg a kényelmetlen körülmények vagy az évszakok váltakozása); īkṣā—különbséget tesz a jó és a rossz között; śamaḥ—uralkodik az elméjén (nem szabad engednünk, hogy az elme kénye-kedvére cselekedjen); damaḥ—uralkodik az érzékeken (nem szabad hagynunk, hogy az érzékeink zabolátlanul működjenek); ahiṁsā—mentes az erőszaktól (nem szabad egyetlen élőlényt sem kitennünk a háromféle szenvedésnek); brahmacaryam—önmegtartóztatásban él, vagyis tartózkodik attól, hogy elvesztegesse a magját (egy férfi a feleségén kívül egyetlen nővel sem élhet nemi életet, és a feleségével sem lehet nemi kapcsolata a tiltott időszakokban, például amikor a feleség tisztátalan); ca—és; tyāgaḥ—a keresete ötven százalékát elajándékozza; svādhyāyaḥ—olyan transzcendentális írásokat olvas, mint a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam, a Rāmāyaṇa és a Mahābhārata (vagy ha nem a védikus kultúra követője, a Bibliát vagy a Koránt olvassa); ārjavam—egyszerű (mentes az elme kétszínűségétől); santoṣaḥ—elégedett azzal, amit komoly erőfeszítés nélkül is megkaphat; samadṛk-sevā—szolgálja a szenteket, akik nem tesznek különbséget az élőlények között, és akik minden élőlényt szellemi lélekként látnak (paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ); grāmya-īhā-uparamaḥ—nem vesz részt úgynevezett emberbaráti tevékenységekben; śanaiḥ—fokozatosan; nṛṇām—az emberi társadalomban; viparyaya-īhā—a szükségtelen cselekedetek; īkṣā—megvitatja; maunam—komoly és hallgatag; ātma—az önvalót; vimarśanam—kutatja (hogy vajon a test vagy a lélek vagyunk); anna-ādya-ādeḥ—ételnek és italnak stb.; saṁvibhāgaḥ—egyenlő elosztása; bhūtebhyaḥ—a különböző élőlények számára; ca—szintén; yathā-arhataḥ—ahogy illik; teṣu—minden élőlény; ātma-devatā-buddhiḥ—az önvalóként vagy a félistenekként fogadja el; su-tarām—előzetes; nṛṣu—minden emberi lény között; pāṇḍava—ó, Yudhiṣṭhira Mahārāja; śravaṇam—hall; kīrtanam—énekel; ca—szintén; asya—Róla (az Úrról); smaraṇam—emlékezik (szavaira és cselekedeteire); mahatām—a nagy szenteknek; gateḥ—aki a menedéke; sevā—szolgálat; ijyā—imádat; avanatiḥ—hódolatát ajánlja; dāsyam—elfogadja a szolgálatot; sakhyam—barátnak tekinti; ātma-samarpaṇam—egész önvalójával meghódol; nṛṇām—minden emberi lény közül; ayam—ez; paraḥ—a legfelsőbb; dharmaḥ—vallásos elv; sarveṣām—mind közül; samudāhṛtaḥ—alaposan jellemzett; triṁśat-lakṣaṇa-vān—harminc jellemzővel rendelkezik; rājan—ó, király; sarva-ātmā—a Legfelsőbb Úr, mindenki Felsőlelke; yena—ami által; tuṣyati—elégedett.
FORDÍTÁS
Íme azok az általános elvek, amelyeket minden emberi lénynek követnie kell: legyen igazmondó, kegyes, lemondott (böjtöljön a hónap bizonyos napjain), fürödjön naponta kétszer, legyen türelmes, tegyen különbséget helyes és helytelen között, uralkodjon az elméje fölött, szabályozza az érzékeit, tartózkodjon az erőszaktól, éljen cölibátusban, adományozzon, olvassa a szentírásokat, legyen egyszerű, legyen elégedett, szolgálja a szenteket, fokozatosan mondjon le a szükségtelen elfoglaltságokról, vegye észre, hogy az emberi társadalom szükségtelen cselekedetei mind hiábavalóak, legyen szótlan és komoly, kerüljön minden fölösleges beszédet, gondolkodjon azon, hogy vajon a test vagy a lélek vagyunk-e, minden élőlényt egyformán lásson el élelemmel (az embereket és az állatokat egyaránt), minden lélekre (különösen az emberi létformában) úgy tekintsen, mint a Legfelsőbb Úr részére, halljon az Istenség Legfelsőbb Személyisége (a szentek menedéke) cselekedeteiről és tanításairól, beszéljen ezekről, mindig emlékezzen rájuk, törekedjen a szolgálatra, végezzen imádatot, ajánlja fel a hódolatát, váljon szolgává, váljon baráttá, valamint hódoljon meg egész lényével. Ó, Yudhiṣṭhira király, erre a harminc tulajdonságra kell szert tennie az élőlénynek az emberi létformában. Pusztán azzal, hogy elsajátítjuk ezeket, elégedetté tehetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
MAGYARÁZAT
A nagy szent, Nārada azt javasolja, hogy az emberi lényeknek annak érdekében, hogy különbözzenek az állatoktól, ki kell fejleszteniük magukban az említett harminc tulajdonságot. Manapság szerte a világon a szekuláris államot népszerűsítik, egy olyan államot, amelyet kizárólag az anyagi tevékenységek érdekelnek. Ha azonban az állampolgárokat nem úgy nevelik, hogy kialakuljanak bennük az említett jó tulajdonságok, akkor hogyan lehet ott boldogság? Ha például az egész társadalom hazug, hogyan lehet az ország boldog? Ezért aztán függetlenül attól, hogy milyen felekezethez tartozik, hogy hindu, muzulmán, keresztény, buddhista vagy valamilyen más vallásos felekezet tagja, mindenkit igazmondásra kell tanítani. Ehhez hasonlóan mindenkinek meg kell tanulnia azt is, hogyan legyen kegyes, és mindenkinek böjtölnie kell a hónap bizonyos napjain. Mindenkinek meg kell fürödnie naponta kétszer, meg kell mosnia a fogát, és meg kell tisztítania a testét kívülről, az elméjét pedig belülről azzal, hogy az Úr szent nevére emlékezik. Az Úr egy, akár hinduk, akár muzulmánok, akár keresztények vagyunk. Énekelnünk kell tehát az Úr szent nevét, a nyelvből adódó kiejtési különbségektől függetlenül. Azt is meg kell tanulnia mindenkinek, hogy ne pazarolja el fölöslegesen a magját. Ez nagyon fontos minden emberi lény számára. Aki nem veszíti el a magját szükségtelenül, az rendkívüli erőre tesz szert az emlékezőtehetség, az eltökéltség és a cselekedetek terén, valamint a test energiájának életereje is megnövekszik. Azt is meg kell tanítanunk mindenkinek, hogy gondolkodjon és érezzen egyszerűen, valamint hogy teste és elméje mindig legyen elégedett. Ezek egy emberi lény általános tulajdonságai. Ez nem szekuláris állam vagy egyházi állam kérdése. Ha valaki nem rendelkezik a felsorolt harminc tulajdonsággal, nem élhet békében. A vers végső soron azt javasolja:
- śravaṇaṁ kīrtanaṁ cāsya
- smaraṇaṁ mahatāṁ gateḥ
- sevejyāvanatir dāsyaṁ
- sakhyam ātma-samarpaṇam
Legyen mindenki az Úr bhaktája, mert ezzel automatikusan szert tesz a többi szükséges tulajdonságra is.
- yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
- sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
- harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā
- manorathenāsati dhāvato bahiḥ
„Ha valaki rendíthetetlen odaadással szolgálja Kṛṣṇát, lassanként Kṛṣṇa és a félistenek minden jó tulajdonsága megnyilvánul benne. Akinek azonban nincs odaadása az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, az nem rendelkezik jó tulajdonságokkal, mert csupán az elméjében spekulál az anyagi lét során, ami az Úr külső arculata.” (SB 5.18.12) Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk tehát mindenki előtt nyitva áll. A világ békéje érdekében az emberi társadalomnak nagyon komolyan kell vennie ezt a mozgalmat, és követnie kell elveit.