HU/SB 7.12.13-14
13-14. VERSEK
- uṣitvaivaṁ guru-kule
- dvijo ’dhītyāvabudhya ca
- trayīṁ sāṅgopaniṣadaṁ
- yāvad-arthaṁ yathā-balam
- dattvā varam anujñāto
- guroḥ kāmaṁ yadīśvaraḥ
- gṛhaṁ vanaṁ vā praviśet
- pravrajet tatra vā vaset
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uṣitvā—lakni; evam—ily módon; guru-kule—a lelki tanítómester felügyelete alatt; dvi-jaḥ—a kétszerszületettek, vagyis a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák; adhītya—a védikus irodalmat tanulmányozva; avabudhya—megfelelően megértve; ca—és; trayīm—a védikus irodalom; sa-aṅga—a kiegészítő részekkel együtt; upaniṣadam—valamint az Upaniṣadok; yāvat-artham—amennyire lehetséges; yathā-balam—amennyire a képességei engedik; dattvā—adván; varam—jutalmat; anujñātaḥ—kérve; guroḥ—a lelki tanítómesternek; kāmam—vágyak; yadi—ha; īśvaraḥ—képes; gṛham—családos élet; vanam—visszavonult élet; vā—akár; praviśet—lépjen; pravrajet—vagy kerüljön ki; tatra—ott; vā—akár; vaset—lakjon.
FORDÍTÁS
Az említett szabályok értelmében az, aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete alatt. Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az Upaniṣadokkal együtt. Ha teheti, a tanuló vagy tanítvány ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha-, a vānaprastha- vagy a sannyāsa-āśramába, kívánsága szerint.
MAGYARÁZAT
A Védák tanulmányozásához és megértéséhez természetesen különleges intelligenciára van szükség, ám a társadalom három felsőbb osztálya tagjainak, vagyis a brāhmaṇáknak, a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak amennyire csak képességeik és értelmük engedi, tanulniuk kell a védikus írásokat. A védikus írások tanulmányozása tehát a śūdrákon és az antyajákon kívül mindenki számára kötelező. A védikus írásokból szert tehetünk arra a tudásra, amely elvezethet bennünket az Abszolút Igazság — Brahman, Paramātmā vagy Bhagavān — megértéséhez. A guru-kulát, a reformáló oktatási intézményt kizárólag a védikus tudás megértésére szabad használni. Jelenleg számtalan oktatási intézmény működik a képzés és a technológia érdekében, az efféle tudásnak azonban semmi köze az Abszolút Igazság megértéséhez. A technológia tehát a śūdráknak való, míg a Védák a dvijáknak szólnak. Ez a vers éppen ezért kijelenti: dvijo ’dhītyāvabudhya ca trayīṁ sāṅgopaniṣadam. Napjainkban, a Kali-korban gyakorlatilag mindenki śūdra, és nincsenek dviják. A társadalom így rendkívül alacsony szintre süllyedt.
Egy másik figyelemre méltó gondolat ebben a versben az, hogy a brahmacārī-āśrama után az ember a sannyāsa-, a vānaprastha- vagy a gṛhastha-āśramába léphet. A brahmacārīnak nem kötelező gṛhasthává válnia. Mivel a végső cél az Abszolút Igazság megértése, nincs szükség arra, hogy keresztülmenjünk valamennyi āśramán. Így aztán lehetséges, hogy valaki rögtön a sannyāsa rendbe lép a brahmacārī-āśrama után. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura közvetlenül a brahmacārī-āśrama után lépett a sannyāsa-āśramába. Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura tehát nem tekintette kötelezőnek a gṛhastha-āśrama vagy a vānaprastha-āśrama elfogadását.