HU/SB 7.14.12
12. VERS
- ahyād yad-arthe svān prāṇān
- hanyād vā pitaraṁ gurum
- tasyāṁ svatvaṁ striyāṁ jahyād
- yas tena hy ajito jitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jahyāt—az ember lemondhat róla; yat-arthe—akiért; svān—sajátja; prāṇān—élet; hanyāt—megölheti; vā—vagy; pitaram—az apa; gurum—a tanító vagy lelki tanítómester; tasyām—neki; svatvam—tulajdonjog; striyām—a feleségnek; jahyāt—fel kell adnia; yaḥ—aki (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); tena—általa; hi—valójában; ajitaḥ—nem lehet legyőzni; jitaḥ—legyőzött.
FORDÍTÁS
Az ember olyan komolyan gondolja, hogy a felesége a saját tulajdona, hogy képes miatta megölni magát vagy másokat, még saját szüleit, lelki tanítómesterét vagy tanítóját is. Éppen ezért aki le tud mondani erről a ragaszkodásról, ami a feleségéhez fűzi, az ezzel meghódítja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit soha senki sem győzhet le.
MAGYARÁZAT
Minden férj túlságosan ragaszkodik a feleségéhez, ezért rendkívül nehezére esik megszakítania vele a kapcsolatát. Ha azonban valaki az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálata érdekében valamilyen módon képes erre, akkor az Úr, akit senki sem képes legyőzni, átadja Magát a bhakta irányításának. És ha az Úr elégedett a bhaktával, mi lenne elérhetetlen a számára? Mért ne adjuk fel a feleségünk és a gyermekeink iránti ragaszkodást, és mért ne keressünk menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél? Mi az, amit valóban elveszítünk ezzel? A családi élet nem más, mint ragaszkodás a feleséghez, míg a sannyāsa azt jelenti, hogy megválunk a feleségünkhöz fűződő ragaszkodástól, és Kṛṣṇához ragaszkodunk.