HU/SB 7.15.23

Revision as of 07:52, 28 August 2019 by Aditya (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

ānvīkṣikyā śoka-mohau
dambhaṁ mahad-upāsayā
yogāntarāyān maunena
hiṁsāṁ kāmādy-anīhayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ānvīkṣikyā—anyagi és lelki témákon gondolkozva; śoka—bánkódás; mohau—és illúzió; dambham—alaptalan büszkeség; mahat—egy vaiṣṇava; upāsayā—szolgálatával; yoga-antarāyān—akadályok a yoga útján; maunena—hallgatással; hiṁsām—irigységet; kāma-ādi—az érzékkielégítésért; anīhayā—erőfeszítés nélkül.


FORDÍTÁS

Ha a lelki tudományról beszél, az ember képes lesz legyőzni a bánatot és az illúziót, ha egy nagy bhaktát szolgál, felülemelkedhet a büszkeségen, azzal, hogy néma marad, elkerülheti az akadályokat a misztikus yoga útján, és ha egyszerűen csak véget vet az érzékkielégítésnek, legyőzheti az irigységet.


MAGYARÁZAT

Ha valakinek meghal a fia, minden bizonnyal nagyon szenved a bánattól és az illúziótól, és halott fiát siratja. Ezt a bánatot és illúziót azonban legyőzheti, ha végiggondolja a Bhagavad-gītā verseit.

jātasya hi dhruvo mṛtyur
dhruvaṁ janma mṛtasya ca

A lélek vándorol, s annak, aki megszületett, el kell hagynia jelenlegi testét, majd minden valószínűség szerint el kell fogadnia egy másik testet. Ez azonban nem lehet ok a bánkódásra. Az Úr Kṛṣṇa (BG 2.13) ezért azt mondja: dhīras tatra na muhyati, aki dhīra, azaz józan, aki jól ismeri a filozófiát, és megingathatatlan tudással rendelkezik, azt a lélek vándorlása nem teszi boldogtalanná.