HU/SB 7.15.53

Revision as of 09:37, 30 August 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


53. VERS

indriyāṇi manasy ūrmau
vāci vaikārikaṁ manaḥ
vācaṁ varṇa-samāmnāye
tam oṁkāre svare nyaset
oṁkāraṁ bindau nāde taṁ
taṁ tu prāṇe mahaty amum


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

indriyāṇi—az érzékek (a cselekvő és tudásszerző érzékek); manasi—az elmébe; ūrmau—az elfogadás és elutasítás hullámaiba; vāci—a szavakba; vaikārikam—változásokkal megfertőzve; manaḥ—az elme; vācam—a szavak; varṇa-samāmnāye—a hangok összességébe; tam—az (a hangok összessége); oṁkāre—az oṁkāra sűrített formájába; svare—a vibrációba; nyaset—az ember adja fel; oṁkāram—a sűrített hangvibráció; bindau—az oṁkāra pontjába; nāde—a hangvibrációba; tam—azt; tam—azt (a hangvibrációt); tu—valóban; prāṇe—az életlevegőbe; mahati—a Legfelsőbbnek; amum—az élőlényt.


FORDÍTÁS

Az elmét örökké az elfogadás és elutasítás hullámai háborgatják. Éppen ezért az embernek az érzékek minden működését az elmébe kell ajánlania, amit aztán ajánljon a szavaiba. Szavait aztán ajánlja a hangok összességébe, amelyet ajánljon az oṁkāra sűrített formájába. Az oṁkārát ajánlja a bindu pontba, a bindut a hangvibrációba, ezt a vibrációt pedig az életlevegőbe. Ezután az élőlényt, aki az egyetlen, ami megmaradt, helyezze a Brahmanba, a Legfelsőbbe. Ez az áldozat folyamata.


MAGYARÁZAT

Az elmét örökké az elfogadás és elutasítás zaklatja, amelyeket az elme állandóan áramló hullámainak neveznek. Az élőlény feledékenysége miatt az anyagi lét hullámain lebeg. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért a Gītāvalīban így énekel: miche māyāra vaśe, yāccha bhese’, khāccha hābuḍubu, bhāi. „Kedves elmém, māyā hatása alatt az elutasítás és elfogadás hullámai ragadnak magukkal. Keress csupán menedéket Kṛṣṇánál!” Jīva kṛṣṇa-dāsa, ei viśvāsa, karle ta’ āra duḥkha nāi: ha egyszerűen csak Kṛṣṇa lótuszlábát tekintjük végső menedékünknek, megmenekülünk māyānak ezektől a hullámaitól, amelyek számtalan formában nyilvánulnak meg mint az elme és az érzékek tevékenységei, valamint az elutasítás és elfogadás zaklatása. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 18.66) így tanít:

sarva-dharmān parityajya
mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Ezért aztán ha nem teszünk mást, mint Kṛṣṇa lótuszlába elé vetjük magunkat azzal, hogy elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot és mindig kapcsolatban maradunk Vele a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével, akkor nem kell sokat tennünk ahhoz, hogy visszatérjünk a lelki világba. Śrī Caitanya Mahāprabhu kegyéből ez rendkívül könnyű.

harer nāma harer nāma
harer nāmaiva kevalam
kalau nāsty eva nāsty eva
nāsty eva gatir anyathā