HU/SB 7.15.54
54. VERS
- agniḥ sūryo divā prāhṇaḥ
- śuklo rākottaraṁ sva-rāṭ
- viśvo ’tha taijasaḥ prājñas
- turya ātmā samanvayāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
agniḥ—tűz; sūryaḥ—a Nap; divā—nappal; prāhṇaḥ—a nap vége; śuklaḥ—a telő hold két hete; rāka—telihold a śukla-pakṣa végén; uttaram—az az időszak, amikor a Nap észak felé halad; sva-rāṭ—a Legfelsőbb Brahman vagy az Úr Brahmā; viśvaḥ—durva megjelölés; atha—Brahmaloka, az anyagi élvezet végső pontja; taijasaḥ—finom megjelölés; prājñaḥ—a szemtanú az okozati megjelölésben; turyaḥ—transzcendentális; ātmā—a lélek; samanvayāt—természetes következményként.
FORDÍTÁS
Felemelkedése során az előre haladó élőlény a tűz, a Nap, a nappal, a nappal vége, a telő hold két hete, a telihold, az észak felé haladó Nap és mindezek uralkodó félisteneinek különböző világaiba lép. Amikor Brahmalokára érkezik, millió és millió évig élvezi ott az életet, míg végül anyagi megjelölése véget ér. Ekkor egy finom megjelölés állapotába kerül, ahonnan aztán továbblép az okozati megjelölésig, amikor minden korábbi állapotnak a szemtanúja. Ennek az okozati állapotnak a megsemmisülésekor eléri tiszta helyzetét, amikor a Felsőlélekkel azonosítja magát, s így transzcendentálissá válik.