HU/SB 7.15.64
64. VERS
- yad brahmaṇi pare sākṣāt
- sarva-karma-samarpaṇam
- mano-vāk-tanubhiḥ pārtha
- kriyādvaitaṁ tad ucyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—ami; brahmaṇi—a Legfelsőbb Brahmanban; pare—transzcendentális; sākṣāt—közvetlenül; sarva—minden; karma—cselekedetnek; samarpaṇam—ajánlás; manaḥ—az elmével; vāk—a szavakkal; tanubhiḥ—és a testtel; pārtha—ó, Yudhiṣṭhira Mahārāja; kriyā-advaitam—egység a cselekedetekben; tat ucyate—nevezik.
FORDÍTÁS
Kedves Yudhiṣṭhirám [Pārtha]! Amikor az ember minden cselekedetét, melyet az elméjével, a szavaival és a testével végrehajt, közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatának áldozza, eléri a cselekvés egységét, amelyet kriyādvaitának neveznek.
MAGYARÁZAT
A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom arra tanítja az embereket, hogyan érjék el azt a szintet, hogy mindent áldozzanak fel az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatában. Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.27):
- yat karoṣi yad aśnāsi
- yaj juhoṣi dadāsi yat
- yat tapasyasi kaunteya
- tat kuruṣva mad-arpaṇam
„Ó, Kuntī! fia! Ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!” Ha mindazt, amit teszünk, eszünk, gondolunk és tervezünk, a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom fejlesztése érdekében tesszük, az az egység. Nincs különbség aközött, hogy énekelünk a Kṛṣṇa-tudatért vagy dolgozunk a Kṛṣṇa-tudatért. A transzcendentális síkon ezek azonosak. Ezzel az egységgel kapcsolatban azonban a lelki tanítómesternek kell irányítania bennünket; nem szabad saját magunknak kitalálnunk egy saját egységelméletet.