HU/SB 8.6.3-7
3-7. VERSEK
- viriñco bhagavān dṛṣṭvā
- saha śarveṇa tāṁ tanum
- svacchāṁ marakata-śyāmāṁ
- kañja-garbhāruṇekṣaṇām
- tapta-hemāvadātena
- lasat-kauśeya-vāsasā
- prasanna-cāru-sarvāṅgīṁ
- sumukhīṁ sundara-bhruvam
- mahā-maṇi-kirīṭena
- keyūrābhyāṁ ca bhūṣitām
- karṇābharaṇa-nirbhāta-
- kapola-śrī-mukhāmbujām
- kāñcīkalāpa-valaya-
- hāra-nūpura-śobhitām
- kaustubhābharaṇāṁ lakṣmīṁ
- bibhratīṁ vana-mālinīm
- sudarśanādibhiḥ svāstrair
- mūrtimadbhir upāsitām
- tuṣṭāva deva-pravaraḥ
- saśarvaḥ puruṣaṁ param
- sarvāmara-gaṇaiḥ sākaṁ
- sarvāṅgair avaniṁ gataiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viriñcaḥ—az Úr Brahmā; bhagavān—akit hatalma miatt bhagavānnak is szólítanak; dṛṣṭvā—látván; saha—vele; śarveṇa—az Úr Śiva; tām—a Legfelsőbb Úrnak; tanum—transzcendentális formája; svacchām—anyagi szennyeződés nélküli; marakata-śyāmām—testének ragyogása olyan volt, mint egy kék drágakő fénye; kañja-garbha-aruṇa-īkṣaṇām—olyan rózsaszín szemekkel, mint a lótuszvirág örve; tapta-hema-avadātena—úgy ragyogva, mint az olvadt arany; lasat—csillogó; kauśeya-vāsasā—sárga selyemből készült ruhába öltözve; prasanna-cāru-sarva-aṅgīm—akinek minden testrésze kecses és nagyon gyönyörű volt; su-mukhīm—mosolygó arccal; sundara-bhruvam—akinek nagyon szép szemöldöke volt; mahā-maṇi-kirīṭena—értékes drágakövekkel kirakott koronával; keyūrābhyām ca bhūṣitām—különféle díszekkel ékesítve; karṇa-ābharaṇa-nirbhāta—a fülében lévő ékszerek sugaraitól megvilágítva; kapola—arcával; śrī-mukha-ambujām—akinek gyönyörű, lótuszhoz hasonlatos arca; kāñcī-kalāpa-valaya—ékességek, például az öv a derekán és a karkötők a kezén; hāra-nūpura—nyaklánccal a mellkasán és bokacsengettyűkkel a lábán; śobhitām—mind gyönyörű elrendezésben; kaustubha-ābharaṇām—akinek mellkasát a Kaustubha ékkő díszítette; lakṣmīm—a szerencse istennője; bibhratīm—mozgó; vana-mālinīm—virágfüzérekkel; sudarśana-ādibhiḥ—a Sudarśana cakrát és egyéb dolgokat tartva; sva-astraiḥ—fegyvereivel; mūrtimadbhiḥ—eredeti formájában; upāsitām—imádták Őt; tuṣṭāva—elégedett; deva-pravaraḥ—a félistenek vezére; sa-śarvaḥ—az Úr Śivával; puruṣam param—a Legfelsőbb Személyiség; sarva-amara-gaṇaiḥ—valamennyi félisten kíséretében; sākam—vele; sarva-aṅgaiḥ—minden testrésszel; avanim—a földön; gataiḥ—elterültek.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā és az Úr Śiva megpillantották az Istenség Legfelsőbb Személyisége kristálytiszta szépségét. Az Úr feketés árnyalatba hajló teste a marakata drágakőre hasonlít, szeme olyan vörös, mint a lótuszvirág mélye, ruhája sárga, akár az olvadt arany, és egész testét elragadó ékességek borítják. Látták szépséges, mosolygó lótuszarcát, melyet egy értékes drágakövekkel kirakott fejdísz koronázott. A Úr szemöldöke végtelenül vonzó, és arcát fülbevalók díszítik. Az Úr Brahmā és az Úr Śiva látták az övet az Úr derekán, a karkötőket a karján, a nyakláncot a mellkasán és a bokacsengettyűket a lábán. Az Úr virágfüzért visel, nyakát a Kaustubha drágakő díszíti, s mindig Magával viszi a szerencse istennőjét és személyes fegyvereit, köztük korongját és buzogányát is. Amikor az Úr Brahmā, az Úr Śiva és a többi félisten megpillantották az Urat, mindannyian azonnal a földre borultak, hogy hódolatukat ajánlják.