HU/SB 8.6: A félistenek és a démonok fegyverszünetet kötnek
8.6.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, akit a félistenek és az Úr Brahmā fohászaikkal imádtak, megjelent előttük. Testének ragyogása olyan volt, mintha ezer és ezer nap kelt volna fel egyszerre.
8.6.2. vers: A félisteneket az Úr ragyogása egészen elvakította, s így nem látták sem az eget, sem az irányokat, sem a földet, de még magukat sem, az előttük megjelenő Úrról nem is beszélve.
8.6.3-7. vers: Az Úr Brahmā és az Úr Śiva megpillantották az Istenség Legfelsőbb Személyisége kristálytiszta szépségét. Az Úr feketés árnyalatba hajló teste a marakata drágakőre hasonlít, szeme olyan vörös, mint a lótuszvirág mélye, ruhája sárga, akár az olvadt arany, és egész testét elragadó ékességek borítják. Látták szépséges, mosolygó lótuszarcát, melyet egy értékes drágakövekkel kirakott fejdísz koronázott. A Úr szemöldöke végtelenül vonzó, és arcát fülbevalók díszítik. Az Úr Brahmā és az Úr Śiva látták az övet az Úr derekán, a karkötőket a karján, a nyakláncot a mellkasán és a bokacsengettyűket a lábán. Az Úr virágfüzért visel, nyakát a Kaustubha drágakő díszíti, s mindig Magával viszi a szerencse istennőjét és személyes fegyvereit, köztük korongját és buzogányát is. Amikor az Úr Brahmā, az Úr Śiva és a többi félisten megpillantották az Urat, mindannyian azonnal a földre borultak, hogy hódolatukat ajánlják.
8.6.8. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Noha sohasem születsz meg, inkarnációként örökké megjelensz és eltávozol. Mindig mentes vagy az anyagi kötőerőktől, és Te vagy a menedéke a transzcendentális gyönyörnek, amely egy óceánhoz hasonlatos. Örökké létezel transzcendentális formádban, s így a legfinomabb dolgok között is a legfinomabb vagy. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked, a Legfelsőbbnek, akinek léte felfoghatatlan!
8.6.9. vers: Ó, legkiválóbb személy, ó, legfelsőbb irányító! Akik valóban a legnagyobb szerencsére vágynak, azok a védikus Tantrák szerint imádják e formádat. Uram, látjuk Benned mind a három világot!
8.6.10. vers: Drága Uram, aki mindig teljesen független vagy! Ez az egész kozmikus megnyilvánulás Belőled jön létre, Rajtad nyugszik, és Benned végződik. Te vagy mindennek a kezdete, fennmaradása és vége, akár a föld, amely az agyagedény oka, amely fenntartja az agyagedényt, és ahová az edény, amikor összetörik, végül újra visszatér.
8.6.11. vers: Ó, Legfelsőbb! Te független vagy önvalódban, és nincs szükséged mások segítségére. Saját energiádon keresztül megteremted ezt a kozmikus megnyilvánulást, és belehatolsz. Akik fejlett Kṛṣṇa-tudattal rendelkeznek, akik tökéletesen ismerik a hiteles śāstrát, és akik a bhakti-yoga gyakorlásán keresztül megtisztultak minden anyagi szennyeződéstől, azok tiszta elméjükkel látják, hogy noha ott vagy az anyagi kötőerők átalakulásaiban, e kötőerők nincsenek hatással jelenlétedre.
8.6.12. vers: Ahogyan tűzhöz juthatunk a fából, tejhez a tehén tőgyéből, gabonához és vízhez a földből, jóléthez az ipari vállalkozásokból, úgy a bhakti-yoga gyakorlásával már ebben az anyagi világban elnyerhetjük kegyedet, azaz értelmünkkel megközelíthetünk Téged. A jámbor emberek mind megerősítik ezt.
8.6.13. vers: Az erdőtűzben szenvedő elefántok nagyon boldogok, amikor végre hozzájutnak a Gangesz vizéhez. Hozzájuk hasonlóan, ó, Uram, kinek köldökéből lótuszvirág nő, minket is transzcendentális boldogság tölt el, mert megjelentél előttünk. Megpillantva Téged, akinek látványára oly régóta vágyakozunk, elértük életünk végső célját.
8.6.14. vers: Uram! Mi, a különféle félistenek, az univerzum irányítói mind eljöttünk lótuszlábadhoz. Kérlek, teljesítsd be jövetelünk célját! Te mindennek a szemtanúja vagy, kívülről és belülről egyaránt. Számodra semmi sem ismeretlen, ezért nincs szükség arra, hogy újra tudassunk Veled bármit is.
8.6.15. vers: Én [az Úr Brahmā], az Úr Śiva és az összes félisten, a prajāpatikkal, például Dakṣával együtt csupán szikrák vagyunk, melyeknek Te adsz fényt, aki az eredeti tűz vagy. A részeid vagyunk; mit érthetnénk meg hát saját érdekünkből? Ó, Legfelsőbb Úr, kérlek, mondd meg nekünk: mi a brāhmaṇák és félistenek számára a felszabaduláshoz vezető legjobb út?
8.6.16. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Amikor a félistenek az Úr Brahmā vezetésével elmondták imáikat az Úrnak, az Úr megértette, milyen szándékkal keresték fel. Felhők dörgéséhez hasonlatos mély hangján ezért választ adott a félisteneknek, akik mindannyian nagy figyelemmel, összetett kézzel álltak ott.
8.6.17. vers: Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a félistenek Ura Maga is képes arra, hogy megtegye, amit a félistenek, az óceán köpülésével kedvtelései élvezetére vágyott, ezért így szólt:
8.6.18. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, Úr Brahmā, Úr Śiva és ti többiek, félistenek! Kérlek, hallgassatok nagy figyelemmel, mert amit mondok, mindannyiótoknak szerencsét hoz majd!
8.6.19. vers: Mindaddig, amíg újra be nem köszönt fénykorotok, kössetek békét a démonokkal és az asurákkal! Az idő most nekik kedvez.
8.6.20. vers: Ó, félistenek! Saját céljaink elérése olyan fontos, hogy emiatt még akár ellenségeinkkel is békét köthetünk. Saját érdekünkben a kígyó és az egér logikája szerint kell cselekednünk.
8.6.21. vers: Azonnal készítsetek nektárt, melyet elfogyasztva az is halhatatlanná válik, aki a halál küszöbén áll!
8.6.22-23. vers: Ó, félistenek! Szórjatok a tejóceánba mindenféle zöldséget, füvet, növényeket és gyógyfüveket! Ezután a segítségemmel, kitartó figyelemmel köpüljétek ki a tejóceánt! A Mandara-hegyet használjátok köpülőrúdnak, Vāsukit pedig köpülőkötélnek! Így a démonok dolgoznak majd, ám ti, félistenek fogjátok elnyerni a valódi eredményt, az óceánból létrejött nektárt.
8.6.24. vers: Kedves félistenek! Türelmesen és békésen mindent megtehet az ember, míg, akit düh háborgat, az nem éri el a célját. Bármit is kérjenek hát a démonok, fogadjátok el indítványukat!
8.6.25. vers: A tejóceánból méreg is keletkezik majd, melyet kālakūṭának neveznek, ti azonban ne féljetek tőle! Amikor a köpülés során az óceán különféle dolgokat ad majd, ne legyetek mohók, ne akarjátok mindenáron megszerezni őket, és ne legyetek dühösek se!
8.6.26. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, Parīkṣit király! Miután a független Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legkiválóbb élőlény ilyen tanácsokkal látta el a félisteneket, eltűnt szemük elől.
8.6.27. vers: Ezután az Úr Brahmā és az Úr Śiva tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úrnak, majd visszatértek birodalmukba. A félistenek mind Bali Mahārājához mentek.
8.6.28. vers: Bali Mahārāja, a démonok híres királya jól tudta, mikor kell békét kötni és mikor kell harcolni. Így aztán annak ellenére, hogy parancsnokai és tábornokai nagy izgatottságukban meg akarták ölni a félisteneket, megtiltotta nekik, hogy végezzenek velük, mert látta, hogy a félistenek nem harcolni jöttek hozzá.
8.6.29. vers: A félistenek elmentek Bali Mahārājához, Virocana fiához, s leültek a közelében. Bali Mahārāját a démonok parancsnokai védelmezték, és végtelenül gazdag volt, hiszen az egész univerzumot meghódította.
8.6.30. vers: Az Úr Indra, a félistenek rendkívül okos királya nyájas szavaival elégedetté tette Bali Mahārāját, majd nagyon udvariasan előterjesztette mindazokat a javaslatokat, melyeket az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, az Úr Viṣṇutól hallott.
8.6.31. vers: Az Indra király által előterjesztett javaslatokat Bali Mahārāja és társai — akiknek élén Śambara és Ariṣṭanemi álltak —, valamint Tripura többi lakói mind azonnal elfogadták.
8.6.32. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, ellenség fenyítője! Ezután a félistenek és a démonok fegyverszünetet kötöttek, majd nagy lelkesedéssel hozzáláttak, hogy nektárt készítsenek, ahogy az Úr Indra javasolta.
8.6.33. vers: Ezután a démonok és a félistenek, akik mind nagyon hatalmasak voltak, hosszú, izmos karjaikkal rettentő erővel gyökerestől kitépték a Mandara-hegyet, majd hangosan kiáltozva a tejóceánhoz vitték.
8.6.34. vers: Hosszú utat tettek meg a hatalmas hegy terhe alatt, így aztán Indra király, Bali Mahārāja, valamint a többi félisten és démon mind rettentően kimerültek. Nem tudták tovább vinni a hegyet, ezért otthagyták az úton.
8.6.35. vers: A Mandara-hegy, amely színarany lévén rendkívül nehéz volt, lezuhant, és számtalan félistent és démont halálra zúzott.
8.6.36. vers: A félistenek és a démonok karjukat, combjukat, vállukat törték. Csalódás és csüggedés vett erőt rajtuk, így aztán az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki mindent tud, megjelent a helyszínen madara, Garuḍa hátán.
8.6.37. vers: Amikor az Úr látta, hogy a földre zuhanó hegy a démonok és félistenek nagy részét agyonzúzta, rájuk vetette pillantását, és életre keltette őket. Megszabadultak minden szomorúságtól, sőt még sebek sem maradtak a testükön.
8.6.38. vers: Az Úr könnyedén, egy kézzel felemelte a hegyet, és Garuḍa hátára tette. Aztán Maga is Garuḍa hátára ült, s a félistenek és a démonok kíséretében a tejóceánhoz indult.
8.6.39. vers: Ezután Garuḍa, a madarak vezére letette válláról a Mandara-hegyet, és a víz közelébe vitte. Ekkor az Úr arra kérte, menjen el, s Garuḍa így is tett.