HU/SB 8.6.32
32. VERS
- tato devāsurāḥ kṛtvā
- saṁvidaṁ kṛta-sauhṛdāḥ
- udyamaṁ paramaṁ cakrur
- amṛtārthe parantapa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; deva-asurāḥ—a démonok és a félistenek egyaránt; kṛtvā—végrehajtva; saṁvidam—jelezve; kṛta-sauhṛdāḥ—fegyverszünet közöttük; udyamam—vállalkozó szellem; paramam—legfelsőbb; cakruḥ—tették; amṛta-arthe—a nektár kedvéért; parantapa—ó, Parīkṣit Mahārāja, ellenség fenyítője.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja, ellenség fenyítője! Ezután a félistenek és a démonok fegyverszünetet kötöttek, majd nagy lelkesedéssel hozzáláttak, hogy nektárt készítsenek, ahogy az Úr Indra javasolta.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a saṁvidam szó. A félistenek és a démonok egyetértettek abban, hogy abbahagyják a harcot, legalábbis egy időre, és hozzáláttak a nektárkészítéshez. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban megjegyzi:
- saṁvid yuddhe pratijñāyām
- ācāre nāmni toṣaṇe
- sambhāṣaṇe kriyākāre
- saṅketa-jñānayor api
A saṁvit szót többféle értelemben lehet használni. Jelentése lehet „harcban”, „megígérve”, „az elégedettségért”, „megszólításban”, „gyakorlati tettel”, „utalás” és „tudás”.