HU/SB 8.11.8
8. VERS
- tad idaṁ kāla-raśanaṁ
- jagat paśyanti sūrayaḥ
- na hṛṣyanti na śocanti
- tatra yūyam apaṇḍitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezért; idam—ez az egész anyagi világ; kāla-raśanam—az örök idő hatására halad; jagat—mozdul előre (az egész univerzum); paśyanti—látják; sūrayaḥ—akik okosak, mert elfogadják az igazságot; na—nem; hṛṣyanti—boldoggá válnak; na—sem; śocanti—bánkódnak; tatra—ilyenben; yūyam—ti mindannyian, félistenek; apaṇḍitāḥ—nem vagytok túl bölcsek (elfelejtitek, hogy az örök idő hatására cselekszetek).
FORDÍTÁS
Akik ismerik a tökéletes igazságot, nem ujjonganak és nem bánkódnak a különféle körülmények miatt, mert látják az idő működését. Ti igencsak örvendeztek a győzelmetek miatt, így aztán nem tekinthetünk benneteket túlságosan bölcsnek.
MAGYARÁZAT
Bali Mahārāja tudta, hogy Indra, a mennyek királya rendkívül hatalmas, és hogy kétségtelenül hatalmasabb nála. Mégis ellenszegült neki, és kijelentette, hogy Indra nem túlságosan okos. A Bhagavad-gītāban (BG 2.11) Kṛṣṇa így feddte meg Arjunát:
- aśocyān anvaśocas tvaṁ
- prajñā-vādāṁś ca bhāṣase
- gatāsūn agatāsūṁś ca
- nānuśocanti paṇḍitāḥ
„Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.” Ahogy Kṛṣṇa vonta kétségbe Arjuna szavait, mondván, hogy nem paṇḍita, azaz nem művelt, úgy Bali Mahārāja is szembeszállt Indra királlyal és társaival. Ebben az anyagi világban minden az idő hatására történik. Következésképpen egy bölcs ember, aki látja, hogyan történnek a dolgok, sohasem szomorkodik vagy örül az anyagi természet hullámai miatt. Végül is ezek a hullámok sodornak minket; mi értelme hát örvendezni vagy bánkódni? Aki tökéletesen tisztában van a természet törvényeivel, az sohasem örül vagy bánkódik a természet működése miatt. A Bhagavad-gītāban (BG 2.14) Kṛṣṇa azt tanácsolja, hogy legyünk béketűrőek: tāṁs titikṣasva bhārata. Tanácsát megfogadva tehát ne legyünk szomorúak vagy boldogtalanok, amikor a körülményeink megváltoznak. Ez egy bhakta jellemzője. Egy bhakta csak végzi a kötelességét Kṛṣṇa-tudatúan, és sohasem boldogtalan, ha nehéz helyzetbe kerül. Teljes hite van abban, hogy ilyen körülmények között Kṛṣṇa megvédi bhaktáját. Éppen ezért egy bhakta sohasem tér el előírt kötelességétől, az odaadó szolgálattól. Ezek az anyagi tulajdonságok, az öröm és a bánat még a félistenekben is jelen vannak, akiknek a helyzete a felsőbb bolygórendszerben rendkívül kiemelkedő. Ha tehát valakit nem zavarnak meg az anyagi világ úgynevezett kedvező és kedvezőtlen körülményei, tudnunk kell róla, hogy brahma-bhūta, azaz önmegvalósított lélek. A Bhagavad-gītā (BG 18.54) kijelenti: brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati. „Aki transzcendentális szinten áll, az azonnal megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el.” Arról, akit nem zavarnak az anyagi körülmények, tudnunk kell, hogy transzcendentális szinten, az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai fölött áll.