HU/SB 8.16.9
9. VERS
- yat-pūjayā kāma-dughān
- yāti lokān gṛhānvitaḥ
- brāhmaṇo ’gniś ca vai viṣṇoḥ
- sarva-devātmano mukham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat-pūjayā—a tűz és a brāhmaṇák imádatával; kāma-dughān—amely teljesíti az ember vágyait; yāti—megy; lokān—a felsőbb bolygórendszerre mint végső célállomásra; gṛha-anvitaḥ—a családi élethez ragaszkodó ember; brāhmaṇaḥ—a brāhmaṇák; agniḥ ca—és a tűz; vai—valójában; viṣṇoḥ—az Úr Viṣṇunak; sarva-deva-ātmanaḥ—valamennyi félisten lelke; mukham—a száj.
FORDÍTÁS
A tűz és a brāhmaṇák imádatával a családos elérheti kívánt célját, azaz a felsőbb bolygókon élhet, mert az áldozati tüzet és a brāhmaṇákat az Úr Viṣṇu szájának tekintik, s az Úr Viṣṇu nem más, mint valamennyi félisten Felsőlelke.
MAGYARÁZAT
A védikus rendszer szerint a tűzáldozatot azért végzik, hogy tisztított vajat, gabonát, gyümölcsöt, virágot és hasonló dolgokat áldozzanak, hogy az Úr Viṣṇu ehessen, s így elégedetté válhasson. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.26):
- patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
- yo me bhaktyā prayacchati
- tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
- aśnāmi prayatātmanaḥ
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Mindezeket a dolgokat tehát felajánlhatjuk az áldozati tűzbe, s az Úr Viṣṇut ez elégedetté teszi. Ugyanígy ajánlatos a brāhmaṇa-bhojana, a brāhmaṇák megvendégelése is, mert amikor a brāhmaṇák a yajña után bőségesen ehetnek a megmaradt ételből, ez szintén egy módja annak, ahogyan Maga az Úr Viṣṇu eszik. A Védák elvei ezért azt javasolják, hogy minden ünnep vagy szertartás alkalmával végezzünk felajánlásokat a tűzbe, és vendégeljük meg bőségesen a brāhmaṇákat. Az ilyen tettek révén a családos felemelkedhet a mennyei bolygókra és a felsőbb bolygórendszerek hasonló helyeire.