HU/SB 8.16.21
21. VERS
- sa vidhāsyati te kāmān
- harir dīnānukampanaḥ
- amoghā bhagavad-bhaktir
- netareti matir mama
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő (Vāsudeva); vidhāsyati—kétségtelenül teljesíteni fogja; te—tiéd; kāmān—vágyakat; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; dīna—a szegényekhez; anukampanaḥ—nagyon kegyes; amoghā—tévedhetetlen; bhagavat-bhaktiḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett odaadó szolgálat; na—nem; itarā—bármi a bhagavad-bhaktin kívül; iti—így; matiḥ—vélemény; mama—enyém.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki nagyon kegyes az elesettekhez, teljesíteni fogja minden vágyadat, mert a Neki végzett odaadó szolgálat mindig hibátlan. Az odaadó szolgálaton kívül minden más folyamat haszontalan. Ez az én véleményem.
MAGYARÁZAT
Háromféle ember van: az akāma, a mokṣa-kāma és a sarva-kāma. Aki ki akar szabadulni az anyagi világból, azt mokṣa-kāmának nevezik, aki a legteljesebb mértékben szeretné élvezni ezt az anyagi világot, az sarva-kāma, és akinek beteljesült már minden kívánsága, és nincs több anyagi vágya, azt akāmának hívják. A bhaktának nincs vágya. Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam. Ő tiszta és mentes az anyagi vágyaktól. A mokṣa-kāmī úgy akar felszabadulni, hogy a Legfelsőbb Brahman létébe merül, s mivel ilyen vágya van, még nem tiszta. És ha a felszabadulásra vágyók nem tiszták, akkor mit mondhatnánk a karmīkról, akiknek oly sok beteljesülésre váró vágyuk van? A śāstrák azonban kijelentik:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Akár mindenre vágyik az ember, akár semmire, akár arra vágyik, hogy az Úr létébe merüljön, csak akkor tekinthető okosnak, ha az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, transzcendentális szerető szolgálatot végezve Neki.” (SB 2.3.10)
Kaśyapa Muni látta, hogy feleségének, Aditinek anyagi vágyai vannak — fiai boldogulására vágyott —, mégis azt tanácsolta neki, hogy végezzen odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Más szóval függetlenül attól, hogy valaki karmī, jñānī, yogī vagy bhakta, kivétel nélkül mindenkinek menedéket kell keresnie Vāsudeva lótuszlábánál, és transzcendentális szerető szolgálatot kell végeznie Neki, hogy minden vágya rendre beteljesüljön. Kṛṣṇa dīna-anukampana: nagyon kegyes mindenkihez. Ezért ha valaki anyagi vágyát kívánja beteljesíteni, Kṛṣṇa segít neki. Természetesen néha, ha a bhakta nagyon őszinte, az Úr különleges kegyéből nem teljesíti anyagi vágyait, és közvetlenül tiszta, vegyítetlen odaadó szolgálattal áldja meg őt. A Caitanya-caritāmṛtában (Madhya 22.38-39) a következőt olvashatjuk:
- kṛṣṇa kahe, — ‘āmā bhaje, māge viṣaya-sukha
- amṛta chāḍi’ viṣa māge, — ei baḍa mūrkha
- āmi — vijña, ei mūrkhe ‘viṣaya’ kene diba?
- sva-caraṇāmṛta diyā ‘viṣaya’ bhulāiba
„Kṛṣṇa így szól: »Aki transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, ám ugyanakkor az anyagi élvezet gazdagságára vágyik, az nagyon-nagyon ostoba. Valójában olyan ő, mint az, aki félretolja az ambróziát, hogy mérget igyon helyette. Én azonban nagyon okos vagyok; miért áldanám meg ezt az ostobát anyagi jóléttel? Inkább ráveszem arra, hogy fogadja el lótuszlábam menedékének nektárját, és elfeledtetem vele az illuzórikus anyagi élvezetet.«” Ha egy bhakta kitart valamilyen anyagi vágy mellett, ugyanakkor nagyon őszintén szeretné Kṛṣṇa lótuszlábát szolgálni, Kṛṣṇa közvetlenül megadhatja neki a tiszta odaadó szolgálatot, s elveheti minden anyagi vágyát és tulajdonát. Ez az Úr különleges kegye bhaktái iránt. Másként ha valaki elkezdi Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, ám még mindig vannak beteljesítendő anyagi vágyai, megszabadulhat minden anyagi vágyától, mint Dhruva Mahārāja, de ez időbe telhet. Ha azonban egy igazán őszinte bhakta csupán Kṛṣṇa lótuszlábára vágyik, Kṛṣṇa közvetlenül megadja neki a śuddha-bhakti, a tiszta odaadó szolgálat helyzetét.