HU/SB 8.17.6
Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - TIZENHETEDIK FEJEZET: A Legfelsőbb Úr beleegyezik, hogy Aditi fia legyen
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
6. VERS
- sotthāya baddhāñjalir īḍituṁ sthitā
- notseha ānanda-jalākulekṣaṇā
- babhūva tūṣṇīṁ pulakākulākṛtis
- tad-darśanātyutsava-gātra-vepathuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā—ő; utthāya—felállva; baddha-añjaliḥ—összetett kezekkel; īḍitum—hogy imádja az Urat; sthitā—ilyen helyzetben; na utsehe—nem tudott törekedni; ānanda—a transzcendentális gyönyörtől; jala—vízzel; ākula-īkṣaṇā—szeme megtelt; babhūva—maradt; tūṣṇīm—néma; pulaka—borzongó testtel; ākula—elárasztott; ākṛtiḥ—alakja; tat-darśana—az Úr láttán; ati-utsava—nagy örömmel; gātra—teste; vepathuḥ—remegni kezdett.
FORDÍTÁS
Némán, összetett kezekkel állt, s képtelen volt rá, hogy imákkal köszöntse az Urat. Transzcendentális boldogságában szeme könnybe lábadt, teste borzongott. Mivel szemtől szemben láthatta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, eksztázist érzett, s egész testében remegett.