HU/SB 9.1.2-3
2-3. VERSEK
- yo ’sau satyavrato nāma
- rājarṣir draviḍeśvaraḥ
- jñānaṁ yo ’tīta-kalpānte
- lebhe puruṣa-sevayā
- sa vai vivasvataḥ putro
- manur āsīd iti śrutam
- tvattas tasya sutāḥ proktā
- ikṣvāku-pramukhā nṛpāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ asau—ő, akit úgy ismertek; satyavrataḥ—Satyavrata; nāma—néven; rāja-ṛṣiḥ—a szent király; draviḍa-īśvaraḥ—Draviḍa tartományainak uralkodója; jñānam—tudást; yaḥ—aki; atīta-kalpa-ante—az utolsó Manu időszakának végén, vagyis az utolsó korszak végén; lebhe—megkapta; puruṣa-sevayā—az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálva; saḥ—ő; vai—valóban; vivasvataḥ—Vivasvānnak; putraḥ—a fia; manuḥ āsīt—Vaivasvata Manu lett; iti—így; śrutam—már hallottam; tvattaḥ—tőled; tasya—övé; sutāḥ—fiak; proktāḥ—elmagyaráztad; ikṣvāku-pramukhāḥ—Ikṣvākuval az élen; nṛpāḥ—sok király.
FORDÍTÁS
Satyavrata, Draviḍadeśa szent királya, aki a Legfelsőbb kegyéből lelki tudásra tett szert az elmúlt korszak végén, később — a következő manvantarában [Manu időszakában] — Vaivasvata Manu lett, Vivasvān fia. Ezt tőled tudom, s azzal is tisztában vagyok, hogy fiai olyan királyok voltak, mint Ikṣvāku, ahogyan már elmagyaráztad.