HU/SB 9.2.11-13

Revision as of 09:50, 21 October 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11-13. VERSEK

vāsudeve bhagavati
sarvātmani pare ’male
ekāntitvaṁ gato bhaktyā
sarva-bhūta-suhṛt samaḥ
vimukta-saṅgaḥ śāntātmā
saṁyatākṣo ’parigrahaḥ
yad-ṛcchayopapannena
kalpayan vṛttim ātmanaḥ
ātmany ātmānam ādhāya
jñāna-tṛptaḥ samāhitaḥ
vicacāra mahīm etāṁ
jaḍāndha-badhirākṛtiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vāsudeve—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; bhagavati—az Úrnak; sarva-ātmani—a Felsőléleknek; pare—a Transzcendensnek; amale—a Legfelsőbb Személynek, aki mentes az anyagi szennyeződéstől; ekāntitvam—eltérés nélkül odaadó szolgálatot végezve; gataḥ—abban a helyzetben; bhaktyā—a tiszta odaadás miatt; sarva-bhūta-suhṛt samaḥ—mivel bhakta, aki barátságos és egyenlő mindenkivel szemben; vimukta-saṅgaḥ—anyagi szennyeződés nélkül; śānta-ātmā—békés lelkület; saṁyata—önfegyelmezett; akṣaḥ—kinek szemlélete; aparigrahaḥ—anélkül hogy mástól bármilyen adományt elfogadna; yat-ṛcchayā—az Úr kegyéből; upapannena—azzal, ami rendelkezésére áll a test szükségleteinek kielégítéséhez; kalpayan—gondoskodva; vṛttim—a test szükségleteiről; ātmanaḥ—a lélek érdekében; ātmani—az elmében; ātmānam—a Legfelsőbb Lelket, az Istenség Személyiségét; ādhāya—mindig tartva; jñāna-tṛptaḥ—a transzcendentális tudás birtokában teljesen elégedett; samāhitaḥ—mindig transzban; vicacāra—vándorolt mindenfelé; mahīm—a földön; etām—ez; jaḍa—néma; andha—vak; badhira—süket; ākṛtiḥ—úgy tűnt.


FORDÍTÁS

Pṛṣadhra aztán megvált minden kötelességtől, elméje megbékélt, s minden érzéke fölött uralkodott. Az anyagi körülmények nem voltak rá hatással, s megelégedett azzal, amit az Úr kegyéből kapott ahhoz, hogy testét és lelkét együtt tartsa. Ezenkívül mindenkivel egyenlően bánt, így figyelmét teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Vāsudevára irányította, a transzcendentális Felsőlélekre, aki mentes minden anyagi szennyeződéstől. Pṛṣadhra, aki a tiszta tudás birtokában teljesen elégedett volt, s elméjét mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére rögzítette, eljutott az Úr tiszta odaadó szolgálatáig, és az anyagi tettektől megválva járni kezdte a világot, mintha süket, néma és vak lenne.