HU/SB 9.4.25
25. VERS
- saṁvardhayanti yat kāmāḥ
- svārājya-paribhāvitāḥ
- durlabhā nāpi siddhānāṁ
- mukundaṁ hṛdi paśyataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṁvardhayanti—növelik a boldogságot; yat—mert; kāmāḥ—az ilyen vágyak; svā-rājya—saját örök helyzetében, az Úr szolgálatát végezve; paribhāvitāḥ—ilyen vágyakkal átitatva; durlabhāḥ—nagyon ritkán elérhető; na—nem; api—szintén; siddhānām—a nagy misztikusoké; mukundam—Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; hṛdi—a szív mélyén; paśyataḥ—azok, akik mindig látják Őt.
FORDÍTÁS
Akiket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett szolgálat transzcendentális boldogsága itatja át, azokat még a nagy misztikusok által elért eredmények sem érdeklik, mert ezek a dolgok nem fokozzák annak a bhaktának a transzcendentális boldogságát, aki szíve mélyén mindig Kṛṣṇára gondol.
MAGYARÁZAT
A tiszta bhaktát nemcsak az nem érdekli, hogy a felső bolygórendszerbe emelkedjen, de a misztikus yogában elért tökéletességgel sem törődik. A valódi tökéletesség az odaadó szolgálat. Az a boldogság, amelyet az ember a személytelen Brahmanba olvadásból merít, s az, amely a nyolcféle misztikus yoga-tökéletességből (aṇimā, laghimā, prāpti stb.) származik, a bhaktának nem okoz semmiféle örömet. Ahogyan Śrīla Prabhodhānanda Sarasvatī mondja:
- kaivalyaṁ narakāyate tridaśa-pūr ākāśa-puṣpāyate
- durdāntendriya-kāla-sarpa-paṭalī protkhāta-daṁṣṭrāyate
- viśvaṁ pūrṇa-sukhāyate vidhi-mahendrādiś ca kīṭāyate
- yat kāruṇya-kaṭākṣa-vaibhavavatāṁ taṁ gauram eva stumaḥ
- (Caitanya-candrāmṛta 5)
Amikor a bhakta az Úr Caitanya kegye révén olyan a helyzetbe kerül, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezhet az Úrnak, akkor úgy véli, a személytelen Brahman nem különb a pokolnál, a mennyei bolygókon tapasztalt anyagi boldogság pedig olyan, akár a lidércfény. Ami a misztikus képességek tökéletességét illeti, a bhakta azt egy fogatlan mérges kígyóhoz hasonlítja. A misztikus yogī főképp az érzékek irányításával törődik, de mivel a bhakta érzékei az Úr szolgálatát végzik (hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate), neki nincs szüksége arra, hogy külön megzabolázza őket. Azoknak, akik anyagi cselekedeteket végeznek, szükségük van az érzékek szabályozásra, ám a bhaktának minden érzéke az Úr szolgálatát végzi, ami azt jelenti, hogy már irányítás alatt állnak. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59). A bhakta érzékei nem vonzódnak az anyagi élvezethez, s bár az anyagi világ gyötrelemmel teli, a bhakta az anyagi világot is lelkinek tekinti, mert minden az Úr szolgálatát végzi. A lelki világot az anyagi világtól a szolgai mentalitás különbözteti meg. Nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe yuktaṁ vairāgyam ucyate. Ha valakinek a tetteit nem jellemzi az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szolgálatkészség, cselekedetei anyagiak.
- prāpañci-katayā buddhyā
- hari-sambandhi-vastunaḥ
- mumukṣubhiḥ parityāgo
- vairāgyaṁ phalgu kathyate
- (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.256)
Amit nem az Úr szolgálatában használunk, az anyagi, és amit az Úr szolgálatában használunk, arról nem szabad lemondanunk. Lehet, hogy egy magas felhőkarcoló és egy templom építése közben ugyanaz a lelkesedés hajtja az embert, ám a két törekvés különbözik egymástól, mivel az egyik anyagi, a másik pedig lelki. A lelki cselekedeteket nem szabad anyagi cselekedeteknek vélni s ezért lemondani róluk. Semmi sem anyagi, ami kapcsolatban áll Harival, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Az a bhakta, aki mindezt szem előtt tartja, mindig lelki cselekedeteket végez, és így az anyagi tettek többé nem vonzzák őt (paraṁ dṛṣṭvā nivartate).