HU/SB 9.4.24
24. VERS
- svargo na prārthito yasya
- manujair amara-priyaḥ
- śṛṇvadbhir upagāyadbhir
- uttamaśloka-ceṣṭitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svargaḥ—élet a mennyei bolygókon; na—nem; prārthitaḥ—a vágyakozás tárgya; yasya—akié (Ambarīṣa Mahārājáé); manujaiḥ—az alattvalók által; amara-priyaḥ—nagyon kedves még a félisteneknek is; śṛṇvadbhiḥ—akik megszokták, hogy hallják; upagāyadbhiḥ—és megszokták, hogy éneklik; uttamaśloka—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ceṣṭitam—a dicsőséges tetteiről.
FORDÍTÁS
Ambarīṣa Mahārāja országának lakói mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőséges tetteiről beszéltek és hallottak, így aztán sohasem vágytak arra, hogy a mennyei bolygókra emelkedjenek, amelyek még a félistenek számára is oly kedvesek.
MAGYARÁZAT
A tiszta bhaktát, akit arra neveltek, hogy az Úr szent nevéről, hírnevéről, tulajdonságairól, formájáról, tartozékairól stb. énekeljen és halljon, sohasem érdekli a mennyei bolygókra emelkedés, noha ezek a helyek még a félistenek számára is rendkívül kedvesek.
- nārāyaṇa-parāḥ sarve
- na kutaścana bibhyati
- svargāpavarga-narakeṣv
- api tulyārtha-darśinaḥ
„Azok a bhakták, akik egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa odaadó szolgálatába merülnek, sohasem félnek semmilyen élethelyzettől. Egy bhakta számára a mennyei bolygók, a felszabadulás és a pokolbolygók nem különböznek egymástól.” (SB 6.17.28) A bhakták mindig a lelki világban vannak, ezért nem vágynak semmire. Akāmának, vágyak nélkülinek hívják őket, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális szerető szolgálatán kívül semmi másra nem vágynak. Mivel Ambarīṣa Mahārāja az Úr kiváló bhaktája volt, alattvalóit, államának polgárait úgy nevelte, hogy azokat nem érdekelte semmilyen anyagi dolog, még a mennyei bolygók boldogsága sem.