HU/SB 9.18.23
23. VERS
- yayātir anabhipretaṁ
- daivopahṛtam ātmanaḥ
- manas tu tad-gataṁ buddhvā
- pratijagrāha tad-vacaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yayātiḥ—Yayāti király; anabhipretam—nem szerette; daiva-upahṛtam—a sors elrendezését; ātmanaḥ—személyes érdeke; manaḥ—elme; tu—azonban; tat-gatam—vonzódva hozzá; buddhvā—ilyen értelemmel; pratijagrāha—elfogadta; tat-vacaḥ—Devayānī szavait.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Az ilyen házasságot nem hagyják jóvá az igaz szentírások, ezért Yayāti királynak nem tetszett a gondolat. Mivel azonban a gondviselés rendezte így, és mivel vonzódott Devayānī szépségéhez, teljesítette kérését.
MAGYARÁZAT
A védikus szokás szerint a szülőknek meg kellett nézniük a házasulandó fiú és leány horoszkópját. Ha a csillagászati számítások alapján minden tekintetben összeillettek, a párt yoṭakának nevezték, s a házasságot mindenki elfogadta. Ez a szokás még ötven évvel ezelőtt is élt a hindu társadalomban. Ha az asztrológiai számítások szerint nem illettek egymáshoz, akkor bármilyen tehetős volt a fiú, és bármilyen gyönyörű volt a lány, a házasságot nem kötötték meg. Mindenki a következő három kategória egyikében születik meg: deva-gaṇa, manuṣya-gaṇa és rakṣasa-gaṇa. Az univerzum különböző részein félistenek és démonok élnek, és az emberi társadalomban is vannak, akik a félistenekhez, míg mások a démonokhoz hasonlítanak. Ha a csillagászati számítások szerint isteni és démoni természet kerül szembe egymással, a házasságot nem kötik meg. Ugyanígy a pratilomát és az anulomát is figyelembe vették. A legfontosabb dolog, hogy ha a fiú és a leány egyenlő szinten állnak, akkor házasságuk boldog lesz, ha azonban nem, akkor boldogtalansághoz vezet. Manapság az emberek félvállról veszik a házasságot, ezért sok a válás. Sőt, a válás manapság már megszokott dolog, noha hajdanán a házasság egy életen át tartott, s a férj és a feleség között olyan nagy volt a szeretet, hogy a feleség önként ment a halálba, amikor a férje meghalt, vagy hűséges özvegy maradt egész életében. Természetesen ez most már lehetetlen, hiszen az emberi társadalom az állati társadalom szintjére süllyedt. A házasság manapság pusztán egyezségen alapszik. Dāmpatye ’bhirucir hetuḥ (SB 12.2.3). Az abhiruci szó „megegyezés”-t jelent. Ha a fiú és a lány megegyeznek, hogy egybekelnek, akkor egyszerűen csak megkötik a házasságot. Ha azonban nem követik szigorúan a védikus rendszert, a házasság gyakran válással végződik.