HU/SB 9.20.8-9
8-9. VERSEK
- duṣmanto mṛgayāṁ yātaḥ
- kaṇvāśrama-padaṁ gataḥ
- tatrāsīnāṁ sva-prabhayā
- maṇḍayantīṁ ramām iva
- vilokya sadyo mumuhe
- deva-māyām iva striyam
- babhāṣe tāṁ varārohāṁ
- bhaṭaiḥ katipayair vṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
duṣmantaḥ—Duṣmanta Mahārāja; mṛgayām yātaḥ—amikor vadászni ment; kaṇva-āśrama-padam—Kaṇva lakhelyéhez; gataḥ—jött; tatra—ott; āsīnām—egy leány ült; sva-prabhayā—saját szépségével; maṇḍayantīm—beragyogva; ramām iva—pontosan olyan, mint a szerencse istennője; vilokya—meglátva; sadyaḥ—azonnal; mumuhe—elbűvölte; deva-māyām iva—pontosan úgy, mint az Úr illuzórikus energiája; striyam—e gyönyörű leányt; babhāṣe—megszólította; tām—őt (a leányt); vara-ārohām—aki a legkiválóbb volt a gyönyörű nők közül; bhaṭaiḥ—katonákkal; katipayaiḥ—néhány; vṛtaḥ—körülvéve.
FORDÍTÁS
Duṣmanta király egyszer az erdőben vadászva nagyon elfáradt, s Kaṇva Muni hajléka felé vette útját, ahol egy gyönyörű leányt pillantott meg, aki szakasztott olyan volt, akár a szerencse istennője. Amint ott ült, ragyogása betöltötte az egész āśramát. A király természetéből adódóan vonzódni kezdett szépségéhez, ezért néhány katonája kíséretében odalépett hozzá, és megszólította.