HU/SB 10.1.31-32
31-32. VERSEK
- catuḥ-śataṁ pāribarhaṁ
- gajānāṁ hema-mālinām
- aśvānām ayutaṁ sārdhaṁ
- rathānāṁ ca tri-ṣaṭ-śatam
- dāsīnāṁ sukumārīṇāṁ
- dve śate samalaṅkṛte
- duhitre devakaḥ prādād
- yāne duhitṛ-vatsalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
catuḥ-śatam—négyszáz; pāribarham—hozomány; gajānām—elefántoké; hema-mālinām—arany füzérekkel díszített; aśvānām—lovaké; ayutam—tízezer; sārdham—vele együtt; rathānām—szekereké; ca—és; tri-ṣaṭ-śatam—háromszor hatszáz (ezernyolcszáz); dāsīnām—szolgálóleányoké; su-kumārīṇām—nagyon fiatal és gyönyörű hajadonok; dve—kettő; śate—száz; samalaṅkṛte—ékszerekkel talpig feldíszített; duhitre—leányának; devakaḥ—Devaka király; prādāt—ajándékba adta; yāne—miközben elment; duhitṛ-vatsalaḥ—aki nagyon szerette leányát, Devakīt.
FORDÍTÁS
Devakī apja, Devaka király nagyon szerette leányát, ezért mialatt Devakī és férje hazafelé készülődtek, négyszáz, arany füzérekkel csodálatosan felékesített elefántot adott neki hozományként. Ezen kívül tízezer lóval, ezernyolcszáz szekérrel és kétszáz szépséges, tetőtől talpig felékszerezett fiatal szolgálóleánnyal is megajándékozta.
MAGYARÁZAT
Az a szokás, hogy az apa hozományt ad a leányának, nagyon hosszú idő óta létezik a védikus kultúrában. E szokást követve az az apa, akinek van pénze, még napjainkban is nagyon gazdag hozományt ad a leányának. Egy leány sohasem örökölheti apja vagyonát, ezért a szerető apa a leánya esküvőjekor annyit ad neki, amennyit csak tud. A hozományt ezért a védikus rendszerben sohasem tekintik törvénytelennek. Természetesen az a hozomány, melyet Devaka adott Devakīnak, nem közönséges hozomány volt. Devaka király volt, ezért királyi rangjához illő hozományt adott. Még egy egyszerű embernek is, különösen ha rangos brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya, nagylelkű hozományt kell biztosítania leánya számára. A menyegző után a leány rögtön a férje házába költözik, és az is szokás, hogy a menyasszony fivére elkíséri húgát és sógorát, hogy ezzel mutassa ki szeretetét húga iránt. Ezt a szokást követte Kaṁsa. Mindezek a varṇāśrama-dharma társadalmának ősi szokásai közé tartoztak, melyet napjainkban helytelenül hindunak pecsételtek meg. E régi szokásokat írja le nagyon szépen ez a vers.