HU/SB 10.1.35
35. VERS
- ity uktaḥ sa khalaḥ pāpo
- bhojānāṁ kula-pāṁsanaḥ
- bhaginīṁ hantum ārabdhaṁ
- khaḍga-pāṇiḥ kace ’grahīt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti uktaḥ—így megszólítva; saḥ—ő (Kaṁsa); khalaḥ—irigy; pāpaḥ—bűnös; bhojānām—a Bhoja-dinasztiáé; kula-pāṁsanaḥ—aki beszennyezi családja hírnevét; bhaginīm—húgának; hantum ārabdham—hajlott a megölésére; khaḍga-pāṇiḥ—kardot ragadva; kace—haját; agrahīt—megfogta.
FORDÍTÁS
Kaṁsa irigy és bűnös lévén a Bhoja-dinasztia szégyene volt. Így aztán amikor meghallotta a baljós égi hangot, bal kezével nyomban megragadta húga haját, jobbjával pedig kirántotta kardját, hogy levágja a fejét.
MAGYARÁZAT
Kaṁsa a hintót hajtotta, bal kezében a gyeplőt tartva, ám amint meghallotta az ominózus hangot, miszerint húga nyolcadik gyermeke meg fogja ölni, nyomban elengedte a gyeplőt, megragadta húga haját, jobb kezével pedig kardot rántott, hogy végezzen vele. Kevéssel ezelőtt még olyan kedves volt, hogy vállalta húga kocsihajtójának szerepét, de abban a pillanatban, ahogy érdeke vagy élete veszélyben forgott, megfeledkezett minden szeretetről, amit húga iránt érzett, és nyomban ádáz ellensége lett. Ilyen a démonok természete. Senki se bízzon egy démonban, bármennyire szeretetteljesnek mutatkozzék is! Ezenkívül a királyokban, a nőkben és a politikusokban sem lehet bízni, mert minden szörnyűségre képesek, ha saját érdekükről van szó. Cānakya Paṇḍita ezért azt mondja: viśvāso naiva kartavyaḥ strīṣu rāja-kuleṣu ca.