HU/SB 10.7.18
18. VERS
- ekadāroham ārūḍhaṁ
- lālayantī sutaṁ satī
- garimāṇaṁ śiśor voḍhuṁ
- na sehe giri-kūṭavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekadā—egyszer (a becslések szerint akkor lehetett, amikor Kṛṣṇa egyéves volt); āroham—anyja ölében; ārūḍham—aki ült; lālayantī—simogatta; sutam—fiát; satī—Yaśodā anya; garimāṇam—mivel súlya megnőtt; śiśoḥ—a gyermeknek; voḍhum—tartani Őt; na—nem; sehe—képes volt; giri-kūṭa-vat—olyan súlyosnak tűnt, mint egy hegycsúcs.
FORDÍTÁS
Egy évvel Kṛṣṇa megjelenése után egy napon Yaśodā anya az ölében dédelgette a fiát. Hirtelen azonban úgy érezte, hogy nehezebb lett, mint egy hegy csúcsa, és többé nem bírta el a súlyát.
MAGYARÁZAT
Lālayantī. Az anya néha a magasba dobja gyermekét, a gyerek pedig nevet, amikor visszaesik a kezébe, s az anya is örömet érez. Yaśodā is gyakran tette ezt, ez alkalommal azonban Kṛṣṇa nagyon nehéz lett, s többé nem bírta el. A körülményeket figyelembe véve megérthetjük, hogy Kṛṣṇa tudatában volt Tṛṇāvartāsura érkezésének, aki el fogja Őt vinni, távol a mamájától. Kṛṣṇa tudta, hogy amikor jön Tṛṇāvarta, és elragadja Őt anyja öléből, Yaśodā anya nagyon szomorú lesz. Nem akarta, hogy a démon bármilyen bajt, s ezzel szenvedést okozzon anyjának, ezért — mivel Ő mindennek a forrása (janmādy asya yataḥ) — olyan súlyos lett, mint az egész univerzum. A gyermek Yaśodā ölében ült, akinek így a világ minden kincse a kezében volt, amikor azonban Kṛṣṇa ilyen nehéz lett, le kellett Őt tennie, hogy ezzel lehetőséget nyújtson Tṛṇāvartāsurának arra, hogy elvigye Kṛṣṇát, s játsszon Vele egy kicsit, mielőtt a gyermek visszatér anyja ölébe.