HU/SB 10.8.41
41. VERS
- atho yathāvan na vitarka-gocaraṁ
- ceto-manaḥ-karma-vacobhir añjasā
- yad-āśrayaṁ yena yataḥ pratīyate
- sudurvibhāvyaṁ praṇatāsmi tat-padam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atho—ezért úgy döntött, hogy meghódol a Legfelsőbb Úr előtt; yathā-vat—olyan tökéletesen, ahogy az ember érzékelni képes; na—nem; vitarka-gocaram—minden vitán, érven és érzéki tapasztalaton túl; cetaḥ—a tudat által; manaḥ—elmével; karma—cselekedetekkel; vacobhiḥ—vagy szavakkal; añjasā—mindet együttvéve sem tudjuk megérteni őket; yat-āśrayam—akinek irányítása alatt; yena—aki által; yataḥ—akitől; pratīyate—csak azt lehet megérteni, hogy Belőle árad minden; su-durvibhāvyam—érzékfelfogásunkon vagy tudatunkon túl; praṇatā asmi—hadd hódoljak meg; tat-padam—lótuszlábánál.
FORDÍTÁS
Hadd hódoljak meg hát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s hadd ajánljam hódolatomat Neki, aki meghaladja az emberi gondolkodás felfogóképességét, aki túl van az elmén, a cselekedeteken, a szavakon és az érveken, aki e kozmikus megnyilvánulás eredeti oka, aki az egész világegyetemről gondoskodik, s akinek a segítségével képesek vagyunk felfogni annak létét. Hadd ajánljam csak egyszerűen a hódolatomat, hiszen Ő túl van gondolataimon, spekulációmon és meditációmon. Ő minden anyagi cselekedetem fölött áll.
MAGYARÁZAT
Az embernek egyszerűen csak fel kell ismernie az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyságát. Nem szabad valamilyen anyagi módon — akár finom, akár durva anyagi módszerekkel — próbálkoznunk az Úr megértésével. Yaśodā anya egy egyszerű asszony volt, ezért nem tudott rájönni látomásának valódi okára, ezért anyai szeretetében csupán hódolatát ajánlotta a Legfelsőbb Úrnak, hogy megvédje gyermekét. Nem tudott mást tenni, mint hogy hódolatát ajánlja az Úrnak. Acintyāḥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet, mondja a Mahābhārata (Bhīṣma Parva 5.22). Ne próbáljuk a legfelsőbb okot érvekkel vagy okfejtéssel megérteni! Ha valamilyen problémával találjuk szemben magunkat, amelynek nem ismerjük az okát, nincs más választásunk, mint hogy meghódoljunk a Legfelsőbb Úrnak, és tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neki, s akkor biztonságos helyzetben vagyunk. Ezt az utat választotta ebben az esetben Yaśodā anya is. Bármi történik, az eredeti ok az Istenség Legfelsőbb Személyisége (sarva-kāraṇa-kāraṇam). Ha a közvetlen okot nem tudjuk megtalálni, ajánljuk egyszerűen csak hódolatunkat az Úr lótuszlábánál. Yaśodā anya arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az Úr volt az oka a csodálatos dolgoknak, melyeket gyermeke szájában látott, noha nem tudta egyértelműen meghatározni az okot. Amikor tehát egy bhakta nem tudja megállapítani a szenvedés okát, azt gondolja:
- tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo
- bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam
- hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te
- jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk
- (SB 10.14.8)
A bhakta elfogadja, hogy saját múltban elkövetett bűnei miatt az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy kevés szenvedést adott neki, s így újra meg újra a hódolatát ajánlja az Úrnak. Az ilyen bhaktát mukti-pade sa dāya-bhāknak nevezik, ami azt jelenti, hogy minden kétséget kizárva kiszabadul az anyagi világból. A Bhagavad-gītā (BG 2.14) kijelenti:
- mātrā-sparśās tu kaunteya
- śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ
- āgamāpāyino ’nityās
- tāṁs titikṣasva bhārata
Tudnunk kell, hogy az anyagi testnek köszönhető anyagi szenvedés jön és megy. Ezért el kell tűrnünk a szenvedést, és továbbra is végeznünk kell kötelességünket, mellyel a lelki tanítómesterünk megbízott.