HU/SB 10.9.9
9. VERS
- tām ātta-yaṣṭiṁ prasamīkṣya satvaras
- tato ’varuhyāpasasāra bhītavat
- gopy anvadhāvan na yam āpa yogināṁ
- kṣamaṁ praveṣṭuṁ tapaseritaṁ manaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—Yaśodā anyának; ātta-yaṣṭim—egy pálcával a kezében; prasamīkṣya—ebben a hangulatban látva őt; satvaraḥ—nagyon gyorsan; tataḥ—onnan; avaruhya—leszállt; apasasāra—menekülni kezdett; bhīta-vat—mintha nagyon félne; gopī—Yaśodā anya; anvadhāvat—követni kezdte Őt; na—nem; yam—akinek; āpa—nem tudják elérni; yoginām—a nagy yogīknak, misztikusoknak; kṣamam—aki el tudta érni Őt; praveṣṭum—megpróbálnak behatolni a Brahman-ragyogásba vagy Paramātmāba; tapasā—nagy lemondásokkal és vezeklésekkel; īritam—erre a célra törekedve; manaḥ—meditációval.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa meglátta anyját egy pálcával a kezében, sebesen lemászott a mozsár tetejéről, s menekülni kezdett, mintha nagyon félne. Noha a yogīk azon igyekeznek, hogy meditációjukkal elérjék az Urat mint Paramātmāt, s arra vágynak, hogy szigorú lemondásokkal és vezeklésekkel az Úr ragyogásába merüljenek, nem érhetik el Őt. Yaśodā anya azonban, aki ugyanezt az Istenség Személyiségét, Kṛṣṇát a fiának tekintette, Kṛṣṇa nyomába eredt, hogy elcsípje.
MAGYARÁZAT
A yogīk, a misztikusok Paramātmāként szeretnék megfogni Kṛṣṇát, s nagy lemondásokat és vezekléseket végeznek, hogy elérjék Őt, de nem járhatnak sikerrel. Itt azonban azt látjuk, hogy Yaśodā anya nyakon fogja csípni Kṛṣṇát, s ezért Kṛṣṇa félelmében menekül előle. Ez mutatja a különbséget a bhakta és a yogī között. A yogī nem képes elérni Kṛṣṇát, de az olyan tiszta bhakták, mint Yaśodā anya, már utolérték Őt. Kṛṣṇa még Yaśodā anya pálcájától is félt. Erről Kuntī királynő is említést tett imáiban: bhaya-bhāvanayā sthitasya (SB 1.8.31). Kṛṣṇa fél Yaśodā anyától, a yogīk pedig félnek Kṛṣṇától. A yogīk a jñāna-yogával és más yogákkal igyekeznek elérni Kṛṣṇát, de kudarcot vallanak. Kṛṣṇa azonban annak ellenére, hogy Yaśodā anya egy nő volt, félt tőle, ahogy ez a vers érthetően leírja.