HU/SB 10.10.28
28. VERS
- tatra śriyā paramayā kakubhaḥ sphurantau
- siddhāv upetya kujayor iva jāta-vedāḥ
- kṛṣṇaṁ praṇamya śirasākhila-loka-nāthaṁ
- baddhāñjalī virajasāv idam ūcatuḥ sma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott, azon a helyen, ahol a két arjuna kidőlt; śriyā—szépséggel; paramayā—kiválóság; kakubhaḥ—minden irány; sphurantau—ragyogásukkal bevilágítva; siddhau—két tökéletes személyiség; upetya—ekkor előléptek; kujayoḥ—a két fa közül; iva—mint; jāta-vedāḥ—a megszemélyesült tűz; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇának; praṇamya—hódolatukat ajánlva; śirasā—fejjel; akhila-loka-nātham—a Legfelsőbb Személynek, aki mindennek az irányítója; baddha-añjalī—összetett kezekkel; virajasau—teljesen megtisztulva a tudatlanság kötőerejétől; idam—a következő szavakat; ūcatuḥ sma—mondták.
FORDÍTÁS
Ezután azon a helyen, ahol a két arjuna fa kidőlt, két nagyszerű, tökéletes személy lépett ki a fából, akik olyanok voltak, akár a tűz megtestesítői. Sugárzó szépségük minden irányt beragyogott. Fejüket meghajtva hódolatukat ajánlották Kṛṣṇának, és összetett kezekkel így szóltak: