HU/SB 10.12.5
5. VERS
- muṣṇanto ’nyonya-śikyādīn
- jñātān ārāc ca cikṣipuḥ
- tatratyāś ca punar dūrād
- dhasantaś ca punar daduḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
muṣṇantaḥ—elcsenve; anyonya—egymástól; śikya-ādīn—az elemózsiás tarisznyát és más dolgokat; jñātān—amikor a tarisznya tulajdonosa rájött; ārāt ca—egy távoli helyre; cikṣipuḥ—dobták; tatratyāḥ ca—azok is, akik ott voltak; punaḥ dūrāt—még messzebb dobták; hasantaḥ ca punaḥ daduḥ—amikor meglátták a gazdáját, még messzebb hajították, és nagy élvezettel nevettek, amikor pedig a tulajdonos sírva fakadt, visszaadták neki a tarisznyáját.
FORDÍTÁS
A tehénpásztorfiúk gyakran elcsenték egymás elemózsiás tarisznyáját. Amikor egy fiú rájött, hogy elvették a tarisznyáját, a többiek továbbdobták, még távolabb, s akik ott álltak, megint csak messzire hajították. Amikor a tarisznya gazdája már elvesztett minden reményt, a többiek nevetni kezdtek, mire ő sírva fakadt, s ekkor visszakapta tulajdonát.
MAGYARÁZAT
Az efféle játék és a lopás a kisfiúk között létezik még napjainkban is az anyagi világban, mert ez a fajta játékos öröm megtalálható a lelki világban, ahonnan az élvezetnek ez a gondolata ered. Janmādy asya yataḥ (Vedānta-sūtra 1.1.2). Ugyanezt az élvezetet nyilvánítják ki Kṛṣṇa és társai a lelki világban, ott azonban az élvezet örök, míg itt, az anyagi síkon ideiglenes. Ott az élvezet Brahman, míg itt, jaḍa. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak az a célja, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan jussanak el a jaḍától a Brahmanig, hiszen az emberi élet erre való. Athāto brahma-jijñāsā (Vedānta-sūtra 1.1.1). Kṛṣṇa alászáll, hogy megmutassa, milyen élvezetben lehet részünk Vele a lelki szinten, a lelki világban. És nemcsak alászáll, de személyesen be is mutatja kedvteléseit Vṛndāvanában, vonzódást ébresztve az emberekben a lelki élvezet iránt.