HU/SB 10.12.15
15. VERS
- ete yadā mat-suhṛdos tilāpaḥ
- kṛtās tadā naṣṭa-samā vrajaukasaḥ
- prāṇe gate varṣmasu kā nu cintā
- prajāsavaḥ prāṇa-bhṛto hi ye te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete—Kṛṣṇát és társait, a tehénpásztorfiúkat; yadā—amikor; mat-suhṛdoḥ—bátyámé és nővéremé; tila-āpaḥ kṛtāḥ—ők lesznek a rituális szertartás utolsó felajánlása, a szezám és a víz; tadā—akkor; naṣṭa-samāḥ—élettelenül; vraja-okasaḥ—Vrajabhūmi, Vṛndāvana minden lakója; prāṇe—amikor az életerőt; gate—kivetik a testből; varṣmasu—ami a testet illeti; kā—mi; nu—valójában; cintā—megfontolás; prajā-asavaḥ—akik ugyanígy szeretik gyermekeiket, ahogy saját életüket; prāṇa-bhṛtaḥ—azok az élőlények; hi—valóban; ye te—Vrajabhūmi minden lakója.
FORDÍTÁS
Aghāsura így töprengett: Ha elérem, hogy Kṛṣṇa és társai legyenek az utolsó szezám- és vízfelajánlás bátyám és nővérem eltávozott lelkének, akkor Vrajabhūmi lakói, akiknek ezek a fiúk jelentik az életüket, maguktól meg fognak halni. Ha nincs élet, nincs szükség a testre sem, ezért amikor a kisfiúk meghalnak, biztos, hogy Vraja lakói is mind elpusztulnak.