HU/SB 10.13.20
20. VERS
- svayam ātmātma-govatsān
- prativāryātma-vatsapaiḥ
- krīḍann ātma-vihāraiś ca
- sarvātmā prāviśad vrajam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svayam ātmā—Kṛṣṇa, aki Maga a Legfelsőbb Lélek, a Felsőlélek személyesen; ātma-go-vatsān—most borjakká terjedt ki, akik szintén Ő Maga voltak; prativārya ātma-vatsapaiḥ—Ő Maga jelent meg a borjakat irányító és terelő tehénpásztorfiúkként is; krīḍan—így Ő Maga volt minden e transzcendentális kedvtelésekben; ātma-vihāraiḥ ca—különböző formákban saját Magából merített élvezetet; sarva-ātmā—a Felsőlélek, Kṛṣṇa; prāviśat—lépett; vrajam—Vrajabhūmiba, Nanda Mahārāja és Yaśodā földjére.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa most kiterjesztette Magát, s a borjakként és a tehénpásztorfiúkként jelent meg, ugyanolyan formában, amilyenek valóban voltak, s ezzel egy időben a vezetőjükként, Kṛṣṇaként is jelen volt. Így aztán ugyanúgy tért most vissza Vrajabhūmiba, apja, Nanda Mahārāja birtokára, ahogyan mindig is tette, miközben a társaságukat élvezte.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa általában az erdőt és a legelőket járta, és társaival, a tehénpásztorfiúkkal a borjakra és a tehenekre vigyázott. Most, hogy Brahmā elrabolta eredeti társait, Kṛṣṇa Maga jelent meg valamennyiük alakjában. Senki sem tudott róla, még Baladeva sem, és Kṛṣṇa folytatta szokásos teendőit. Továbbra is megmondta barátainak, mit tegyenek, továbbra is hajtotta a borjakat, s ugyanúgy indult keresésükre az erdőbe, amikor a friss fű csábítására messzire kóboroltak, ám ezek a borjak és fiúk Ő Maga voltak. Ez volt Kṛṣṇa felfoghatatlan képessége. Rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī śaktir asmāt, magyarázza Śrīla Jīva Gosvāmī. Rādhā és Kṛṣṇa egy és ugyanaz. Kṛṣṇa a gyönyörenergiáját kiterjesztve Rādhārāṇīvá válik. Ugyanezt a gyönyörenergiát (ānanda-cinmaya-rasa) terjesztette ki akkor is, amikor Ő Maga vált az összes borjúvá és fiúvá, és a transzcendentális gyönyör élvezetében volt része Vrajabhūmiban. Mindezt a yogamāyā energia rendezte így, és azok számára, akik a mahāmāyā energia hatása alatt álltak, felfoghatatlan volt.