HU/SB 10.13.30
30. VERS
- dṛṣṭvātha tat-sneha-vaśo ’smṛtātmā
- sa go-vrajo ’tyātmapa-durga-mārgaḥ
- dvi-pāt kakud-grīva udāsya-puccho
- ’gād dhuṅkṛtair āsru-payā javena
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛṣṭvā—amikor a tehenek meglátták odalent a borjaikat; atha—ezután; tat-sneha-vaśaḥ—mivel szeretetük borjaik iránt megsokszorozódott; asmṛta-ātmā—mintha megfeledkeztek volna magukról; saḥ—az; go-vrajaḥ—tehéncsorda; ati-ātma-pa-durga-mārgaḥ—mivel felerősödött a szeretetük a borjak iránt, elfutottak pásztoraiktól, noha az út nagyon durva és kemény volt; dvi-pāt—páros lábbal; kakut-grīvaḥ—púpjuk együtt mozgott a nyakukkal; udāsya-pucchaḥ—felemelt fejjel és farokkal; agāt—jöttek; huṅkṛtaiḥ—nagyon hangosan bőgve; āsru-payāḥ—a tőgyükből csöpögő tejjel; javena—nagy hévvel.
FORDÍTÁS
Amikor a Govardhana-hegy tetejéről a tehenek meglátták borjaikat, túláradó szeretetükben magukról és pásztoraikról egyaránt megfeledkeztek, és nagy izgalmukban a hepehupás út ellenére úgy futottak feléjük, mintha csak egy pár lábuk lett volna. Teli tőgyükből folyt a tej, fejüket és farkukat felszegték, és púpjuk nyakukkal együtt ringott, ahogy nagy lendülettel szaladtak, míg csak oda nem értek borjaikhoz, hogy megszoptassák őket.
MAGYARÁZAT
A borjakat és a teheneket általában külön legeltetik. Az idősebb férfiak őrzik a teheneket, a gyerekek pedig a borjakat. Ez alkalommal azonban amint a tehenek meglátták a borjakat a Govardhana-hegy alatt, nyomban megfeledkeztek magukról, s nagy lendülettel, felemelt farokkal úgy futottak, hogy még mellső és hátsó lábuk is összeért, míg csak oda nem értek borjaikhoz.