HU/SB 10.13.37
37. VERS
- keyaṁ vā kuta āyātā
- daivī vā nāry utāsurī
- prāyo māyāstu me bhartur
- nānyā me ’pi vimohinī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kā—ki; iyam—ezt; vā—vagy; kutaḥ—honnan; āyātā—jött; daivī—vajon félisten; vā—vagy; nārī—nő; uta—vagy; āsurī—boszorkány; prāyaḥ—a legtöbb esetben; māyā—az illuzórikus energia; astu—biztosan az; me—Enyém; bhartuḥ—a mesternek, az Úr Kṛṣṇának; na—nem; anyā—bármi más; me—Enyém; api—bizonyára; vimohinī—aki megtéveszt.
FORDÍTÁS
Ki ez a misztikus hatalom, és honnan jött? Félisten talán, vagy boszorkány? Nem lehet más, mint mesterem, az Úr Kṛṣṇa illuzórikus energiája, hiszen ki más tudna megtéveszteni Engem?
MAGYARÁZAT
Balarāma csodálkozott. Azt gondolta, hogy a szeretetnek ez a rendkívüli megnyilvánulása valamiféle misztikus dolog, melyet vagy a félistenek, vagy valami csodálatos ember okozott. Máskülönben hogyan történhetett volna ez a csodálatos változás? „Ez a māyā bizonyára valamilyen rākṣasī-māyā — gondolta. — De hogyan képes hatással lenni Rám a rākṣasī-māyā? Az nem lehetséges. Ez nem lehet más, mint Kṛṣṇa māyāja.” Így aztán Balarāma arra a következtetésre jutott, hogy a rejtélyes változásokat csak Kṛṣṇa okozhatta, akit imádandó Istenségének tekintett. Töprengeni kezdett: „Kṛṣṇa rendezte mindezt így, és még Én sem tudok útjába állni misztikus hatalmának.” Balarāma megértette, hogy a fiúk és a borjak mindannyian csupán Kṛṣṇa kiterjedései.