HU/SB 10.13.44
44. VERS
- evaṁ sammohayan viṣṇuṁ
- vimohaṁ viśva-mohanam
- svayaiva māyayājo ’pi
- svayam eva vimohitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; sammohayan—igyekezve megtéveszteni; viṣṇum—a mindent átható Úr Kṛṣṇát; vimoham—akit sohasem lehet illúzióba ejteni; viśva-mohanam—de aki illúzióba ejti az egész univerzumot; svayā—sajátjával (Brahmā); eva—valójában; māyayā—misztikus erővel; ajaḥ—az Úr Brahmā; api—még; svayam—maga; eva—kétségtelenül; vimohitaḥ—megzavarodott, illúzióba került.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā meg akarta téveszteni a mindent átható Úr Kṛṣṇát, aki sohasem eshet illúzióba, hanem aki ezzel ellenkezőleg az egész univerzumot illúzióban tartja, ezért ő maga jött zavarba saját misztikus erejétől.
MAGYARÁZAT
Brahmā meg akarta téveszteni Kṛṣṇát, aki az egész univerzumot illúzióban tartja. Az egész univerzum Kṛṣṇa misztikus hatalmának hatása alatt áll (mama māyā duratyayā), de Brahmā illúzióba akarta ejteni Őt. Ennek az lett az eredménye, hogy ő maga esett illúzióba, épp úgy, mint az, aki valaki mást akar megölni, s ő maga hal meg. Brahmā tehát a saját maga ásta verembe esett. Hasonló helyzetben vannak a tudósok és a filozófusok is, akik felül akarnak kerekedni Kṛṣṇa misztikus hatalmán. Kihívóan azt mondják: „Kicsoda Isten? Mi meg tudjuk csinálni ezt. Mi meg tudjuk csinálni azt.” De minél inkább dacolnak Kṛṣṇával, annál inkább szenvedésben van részük. A tanulság, amit ebből a történetből le kell vonnunk, az, hogy ne próbáljuk legyőzni Kṛṣṇát, hanem ahelyett, hogy megpróbálnánk felülmúlni Őt, hódoljunk meg Neki (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja).
Brahmā ahelyett, hogy legyőzte volna Kṛṣṇát, ő maga szenvedett vereséget, mert nem értette meg, mit tett Kṛṣṇa. Ha Brahmā, az univerzum legmagasabb rangú személyisége ily módon megzavarodott, mit mondhatnánk az állítólagos tudósokról és filozófusokról? Sarva-dharmān parityajy mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. Adjuk fel parányi erőfeszítéseinket arra, hogy szembeszálljunk Kṛṣṇa elrendezésével, s inkább fogadjuk el, bármilyen elrendezést javasol. Ez mindig jobb, mert ez boldoggá tesz majd bennünket. Minél inkább igyekszünk szembeszállni Kṛṣṇa elrendezésével, annál jobban belebonyolódunk Kṛṣṇa māyājába (daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā). Aki azonban eljutott odáig, hogy meghódol Kṛṣṇa utasításainak (mām eva ye prapadyante), az már felszabadult, és mentes a kṛṣṇa-māyātól (māyām etāṁ taranti te). Kṛṣṇa hatalma olyan, mint egy állam kormányáé, melyet nem lehet legyőzni. Először is ott vannak a törvények, aztán ott van a rendőrség, azonkívül pedig a katonaság. Mi értelme hát azzal próbálkozni, hogy legyőzzük a kormány erejét? És ugyanígy mi haszna, ha Kṛṣṇával próbálunk szembeszállni?
A következő versből kiderül, hogy Kṛṣṇát semmiféle misztikus erővel nem lehet legyőzni. Ha valaki egy parányi hatalomra tesz szert a tudományos ismeretek terén, rögtön megpróbál szembeszállni Istennel, de az igazság az, hogy Kṛṣṇát senki sem képes megtéveszteni. Amikor Brahmā, az univerzum legfőbb személyisége megpróbálta illúzióba ejteni Kṛṣṇát, ő maga zavarodott meg és döbbent meg. Ilyen helyzetben van a feltételekhez kötött lélek. Brahmā félre akarta vezetni Kṛṣṇát, de ő maga esett illúzióba.
A viṣṇum szó fontos ebben a versben. Viṣṇu áthatja az egész anyagi világot, míg Brahmā csupán alárendelt szerepet tölt be.
- yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya
- jīvanti loma-vila-jā jagadaṇḍa-nāthāḥ
- (Brahma-saṁhitā 5.48)
A nāthāḥ szó, amely az Úr Brahmāra utal, többes számban van, mert számtalan univerzum és számtalan Brahmā létezik. Brahmā csupán parányi kis erő. Ez derült ki Dvārakāban is, amikor Kṛṣṇa Magához hívatta Brahmāt. Egy napon, amikor Brahmā meglátogatta Kṛṣṇát Dvārakāban, az ajtónálló az Úr Kṛṣṇa kérésére megkérdezte tőle: „Te melyik Brahmā vagy?” Később, amikor Brahmā megkérdezte Kṛṣṇától, hogy ez azt jelenti-e, hogy több Brahmā van, Kṛṣṇa elmosolyodott, s rögtön sok-sok Brahmāt rendelt oda sok-sok univerzumból. Az univerzum négyfejű Brahmāja számtalan másik Brahmāt látott, akik eljöttek Kṛṣṇához, és tiszteletüket ajánlották Neki. Volt közöttük, akinek tíz feje volt, volt, akinek húsz, volt, akinek száz, és volt, akinek egymillió. E csodálatos látványtól a négyfejű Brahmā elbátortalanodott, s ettől kezdve úgy gondolt magára, mint aki nem több egy szúnyognál az elefántok között. Mit tehetne hát Brahmā, amivel félrevezethetné Kṛṣṇát?