HU/SB 4.28.53
53. VERS
- api smarasi cātmānam
- avijñāta-sakhaṁ sakhe
- hitvā māṁ padam anvicchan
- bhauma-bhoga-rato gataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
api smarasi—emlékszel-e; ca—is; ātmānam—a Felsőlélek; avijñāta—ismeretlen; sakham—barát; sakhe—ó, barátom; hitvā—feladva; mām—Engem; padam—helyzet; anvicchan—vágyva; bhauma—anyagi; bhoga—élvezet; rataḥ—ragaszkodva hozzá; gataḥ—váltál.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇa folytatta: Drága barátom! Még ha nem is ismersz meg azonnal, nem emlékszel-e, hogy egyszer rég volt egy nagyon bensőséges barátod? Sajnos elhagytad a társaságomat, és inkább az anyagi világ élvezője lettél.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 7.27) elmondja:
- icchā-dveṣa-samutthena
- dvandva-mohena bhārata
- sarva-bhūtāni sammohaṁ
- sarge yānti parantapa
„Ó, Bharata leszármazottja [Arjuna], ó, ellenség legyőzője! Minden élőlény illúzióba születik, megzavarodva a vágyból és a gyűlöletből eredő kettősségektől.”
Ez magyarázat arra, hogyan esik le az élőlény ebbe az anyagi világba. A lelki világban nincs kettősség, nincs gyűlölet. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége sokká terjeszti ki Magát; különféle kategóriákba terjed ki, hogy egyre jobban élvezze a boldogságot. Ahogy a Varāha Purāṇa írja, kiterjed a viṣṇu-tattvába (ez a svāṁśa kiterjedés) és a határenergiájába (ez a vibhinnāṁśa, vagyis az élőlény). Ezek a kiterjesztett élőlények megszámlálhatatlanul sokan vannak, mint ahogy a napfény parányi részecskéi a nap számtalan kiterjedései. A vibhinnāṁśa kiterjedések, az Úr határenergiái az élőlények. Amikor az élőlények élvezetre vágynak, kifejlesztenek egy kettősségekkel teli tudatot, és gyűlölni kezdik az Úr szolgálatát. Így esnek az élőlények az anyagi világba. A Prema-vivartában ez áll:
- kṛṣṇa-bahirmukha hañā bhoga-vāñchā kare
- nikaṭa-stha māyā tāre jāpaṭiyā dhare
Az élőlény természetes helyzete az, hogy transzcendentális szeretettel szolgálja az Urat. Ha azonban Kṛṣṇa akar lenni, vagy utánozni akarja Kṛṣṇát, akkor leesik az anyagi világba. Kṛṣṇa a legfelsőbb atya, ezért az élőlények iránt érzett szeretete örök. Amikor az élőlény az anyagi világba zuhan, a Legfelsőbb Úr svāṁśa kiterjedésében (mint Paramātmā) az élőlénnyel marad. Az élőlény így talán egy nap hazatérhet, vissza Istenhez.
Függetlenségével visszaélve az élőlény visszaesik az Úr szolgálatából, és elfoglal egy helyzetet ebben az anyagi világban, mint élvező. Ez annyit jelent, hogy elfoglalja helyét egy anyagi testben. Az élőlény egy nagyon emelkedett pozícióba szeretne kerülni, de ehelyett a születés és halál körforgásába bonyolódik, s kiválasztja helyzetét, mint emberi lény, félisten, macska, kutya, fa, stb. Választ egyet a nyolcmillió-négyszázezer különféle testből, és az anyagi élvezet számtalan formájában próbál elégedetté válni. A Felsőléleknek azonban nem tetszik, hogy ezt teszi, ezért utasítja az élőlényt, hogy hódoljon meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ekkor az Úr gondjaiba veszi az élőlényt. Ha azonban az élőlény nem mentes az anyagi vágyak szennyétől, nem tud meghódolni a Legfelsőbb Úrnak. A Bhagavad-gītāban (BG 5.29) az Úr azt mondja:
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
„Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.”
A Legfelsőbb Úr mindenki legfelsőbb barátja, ám senki sem tudja hasznát látni a legfelsőbb barát utasításainak, amíg saját terveket sző a boldogság elérésére, és közben az anyagi természet kötőerőinek hálójába keveredik. A teremtéskor az élőlények múltbeli vágyaiknak megfelelően különféle formákat vesznek fel. Ez azt jelenti, hogy minden faj, létforma egyszerre jön létre. Darwin elmélete, miszerint kezdetben nem léteztek emberi lények, csak sok-sok év után fejlődtek ki, nem több ostoba feltételezésnél. A védikus irodalomból megtudjuk, hogy az univerzumban az első teremtett élőlény az Úr Brahmā, aki a legintelligensebb teremtmény lévén magára vállalta, hogy megteremti mindazt a változatosságot, ami az anyagi világban található.