HU/SB 1.19.1
1. VERS
- sūta uvāca
- mahī-patis tv atha tat-karma garhyaṁ
- vicintayann ātma-kṛtaṁ sudurmanāḥ
- aho mayā nīcam anārya-vat kṛtaṁ
- nirāgasi brahmaṇi gūḍha-tejasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī mondta; mahī-patiḥ—a király; tu—de; atha—így (amint hazafelé tartott); tat—az; karma—cselekedet; garhyam—szörnyű; vicintayan—így gondolkodott; ātma-kṛtam—ő maga tette; su-durmanāḥ—nagyon elkeseredve; aho—jaj; mayā—általam; nīcam—szörnyű; anārya—civilizálatlan; vat—mint; kṛtam—megtett; nirāgasi—annak, aki feddhetetlen; brahmaṇi—egy brāhmaṇának; gūḍha—súlyos; tejasi—a hatalmasnak.
FORDÍTÁS
Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Miközben hazafelé tartott, a király [Parīkṣit Mahārāja] úgy érezte, hogy amit a feddhetetlen és hatalmas brāhmaṇával szemben elkövetett, szörnyű és civilizálatlan tett volt. Nagyon bánkódott emiatt.
MAGYARÁZAT
A jámbor király megbánta, hogy a feddhetetlen, hatalmas brāhmaṇával akaratán kívül illetlenül viselkedett. A bűnbánat természetes egy olyan jó lélek részéről, mint amilyen a király is volt. A megbánás megszabadítja a bhaktát minden olyan bűntől, amelyet véletlenül követett el. A bhakták természetükből adódóan hibátlanok. Véletlenül elkövetett bűneiket őszintén megbánják, és akaratlan bűnük az Úr kegyéből elég a megbánás tüzében.