HU/SB 3.12.42
42. VERS
- sāvitraṁ prājāpatyaṁ ca
- brāhmaṁ cātha bṛhat tathā
- vārtā sañcaya-śālīna-
- śiloñcha iti vai gṛhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sāvitram–a kétszer születettek zsinórszertartása; prājāpatyam–egy évig tartani a fogadalmat; ca–és; brāhmam–a Védák elfogadása; ca–és; atha–szintén; bṛhat–teljes tartózkodás a nemi élettől; tathā–akkor; vārtā–egy adott tevékenységre való hajlam, a Védák utasításaival összhangban; sañcaya–hivatásbeli kötelesség; śālīna–fennmaradni úgy, hogy az ember nem kéri senki segítségét; śila-uñchaḥ–a kidobott gabonát összeszedve; iti–így; vai–bár; gṛhe–a családos életben.
FORDÍTÁS
Aztán bevezették a kétszer születettek zsinórszertartását és azokat a szabályokat, melyeket legalább egy évig kell követnie az embernek, miután elfogadja a Védákat, valamint a szexuális élettől való teljes tartózkodásra vonatkozó irányelveket; a védikus utasításoknak megfelelő, adott tevékenységre való hajlamot, a hivatásbeli kötelességeket a családos életben, s a megélhetésnek azt a formáját, amikor az ember nem kéri senkinek a segítségét, csupán a kidobott gabonát összegyűjtve él.
MAGYARÁZAT
A tanulóévek alatt a brahmacārīkat mindenre megtanították azzal kapcsolatban, milyen fontos az emberi életforma. Az elemi oktatás feladata az volt, hogy arra biztassa a diákot, ne bonyolódjon bele a családi kötelezettségekbe. Csak azok a tanulók térhettek haza és vehettek feleségül egy hozzájuk illő leányt, akik nem tudtak ilyen fogadalmat tenni, míg a többiek örökre brahmacārīk maradtak, s egész életük során tartózkodtak a szexuális élettől. Mindez a tanuló képzésének minőségétől függött. Nekem alkalmam nyílt találkozni egy elismert brahmacārīval, lelki tanítómesterem, Oṁ Viṣṇupāda Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta Gosvāmī Mahārāja személyében. Az ilyen nagy lelket naiṣṭhika-brahmacārīnak nevezik.