HU/SB 4.22.58
58. VERS
- varṣati sma yathā-kāmaṁ
- parjanya iva tarpayan
- samudra iva durbodhaḥ
- sattvenācala-rāḍ iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
varṣati—öntve; sma—szokta; yathā-kāmam—amennyire csak vágyni képes rá; parjanyaḥ—víz; iva—mint; tarpayan—kellemes; samudraḥ—a tenger; iva—mint; durbodhaḥ—érthetetlen; sattvena—léthelyzete révén; acala—a hegyek; rāṭ iva—mint a királya.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja úgy tett elégedetté mindenkit, ahogy az eső teljesíti minden ember vágyát. Olyan volt, mint a tenger, mert senki sem foghatta fel mélységét, s olyan volt, mint Meru, a hegyek királya, mert tántoríthatatlan volt szándékában.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja a kegyével árasztotta el a szenvedő emberiséget, s ez hasonló volt a tikkasztó hőség utáni esőhöz. Az óceán hatalmas; szélességét vagy hosszát nagyon nehéz megmérni. Pṛthu Mahārāja éppen ilyen mély és megfontolt volt: senki sem tudta kipuhatolni a terveit. A Meruként ismert hegy az univerzum tengelyeként szilárdan áll, és helyzetéből senki sem tudja kimozdítani még egy hüvelyknyire sem. Éppen így soha senki sem tántoríthatta el Pṛthu Mahārāját szándékától, ha eltökélte magát valamire.