HU/SB 4.22.57
57. VERS
- durdharṣas tejasevāgnir
- mahendra iva durjayaḥ
- titikṣayā dharitrīva
- dyaur ivābhīṣṭa-do nṛṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
durdharṣaḥ—legyőzhetetlen; tejasā—erővel; iva—mint; agniḥ—tűz; mahā-indraḥ—a mennyek királya; iva—mint; durjayaḥ—legyőzhetetlen; titikṣayā—türelemmel; dharitrī—a Föld; iva—mint; dyauḥ—a mennyei bolygók; iva—mint; abhīṣṭa-daḥ—teljesítve a vágyait; nṛṇām—az emberi társadalomnak.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja olyan erős és hatalmas volt, hogy épp úgy lehetetlen volt parancsaival szembeszállni, mint legyőzni magát a tüzet. Olyan ereje volt, hogy Indrához, a mennyország királyához hasonlították, akinek hatalmát senki sem múlhatja felül. Emellett azonban Pṛthu Mahārāja olyan türelmes is volt, mint a Föld, s az emberi társadalom számtalanféle vágyát úgy teljesítette, mintha maga a mennyország lenne.
MAGYARÁZAT
A királynak kötelessége, hogy védelmet nyújtson alattvalóinak és teljesítse vágyaikat, ugyanakkor azonban alattvalói engedelmességgel tartoznak az állam törvényeinek. Pṛthu Mahārāja a jó kormányzás minden szabályát betartotta, s olyannyira legyőzhetetlen volt, hogy senki sem szállhatott szembe rendeleteivel, éppen úgy, ahogy a tűzből áradó hőt és fényt sem lehet megállítani. Olyan erős és hatalmas volt, hogy a mennyek királyához, Indrához hasonlították. Ebben a korban a modern tudósok nukleáris fegyverekkel kísérleteznek, a megelőző korokban pedig brahmāstrákat bocsátottak ki, ezek a brahmāstrák és nukleáris fegyverek azonban jelentéktelenek a mennyek királyának villámcsapásához viszonyítva. Amikor Indra elengedi villámát, a legnagyobb hegyek és hegységek is széthasadnak. Pṛthu Mahārāja emellett olyan türelmes volt, mint maga a Föld, és úgy teljesítette alattvalói minden vágyát, mint az égből hulló zivatar. Eső nélkül az emberek különféle vágyai ezen a bolygón nem teljesülhetnek. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 3.14) elmondja, parjanyād anna-sambhavaḥ: gabona csak azért terem, mert az égből eső hullik, s gabona nélkül senki sem lehet elégedett a Földön. A kegy korlátlan záporát ezért a felhőkből hulló esőhöz hasonlítják. Pṛthu Mahārāja szakadatlanul osztotta kegyét, éppúgy, ahogyan az eső hullik szünet nélkül. Lágyszívű volt, mint egy rózsaszál, s ugyanakkor súlyosabb, mint a villámcsapás. Ekképpen uralkodott birodalma fölött.