HU/SB 9.10.34
34. VERS
- go-mūtra-yāvakaṁ śrutvā
- bhrātaraṁ valkalāmbaram
- mahā-kāruṇiko ’tapyaj
- jaṭilaṁ sthaṇḍile-śayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
go-mūtra-yāvakam—tehénvizeletben főtt árpát evett; śrutvā—hallva; bhrātaram—fivére, Bharata; valkala-ambaram—fahánccsal fedve; mahā-kāruṇikaḥ—a legkegyesebb Úr Rāmacandra; atapyat—nagyon sajnálta; jaṭilam—összetapadt haj; sthaṇḍile-śayam—fűből szőtt gyékényen, kuśāsanán fekve.
FORDÍTÁS
Ayodhyāba érve az Úr Rāmacandrának a fülébe jutott, hogy távollétében fivére, Bharata tehénvizeletben főtt árpán élt, testét fahánccsal takarta, haját csomókban összetapadva viselte, és kuśából font gyékényen aludt. A legkegyesebb Urat mindez nagyon bántotta.