HU/SB 9.10.35-38
35-38. VERSEK
- bharataḥ prāptam ākarṇya
- paurāmātya-purohitaiḥ
- pāduke śirasi nyasya
- rāmaṁ pratyudyato ’grajam
- nandigrāmāt sva-śibirād
- gīta-vāditra-niḥsvanaiḥ
- brahma-ghoṣeṇa ca muhuḥ
- paṭhadbhir brahmavādibhiḥ
- svarṇa-kakṣa-patākābhir
- haimaiś citra-dhvajai rathaiḥ
- sad-aśvai rukma-sannāhair
- bhaṭaiḥ puraṭa-varmabhiḥ
- śreṇībhir vāra-mukhyābhir
- bhṛtyaiś caiva padānugaiḥ
- pārameṣṭhyāny upādāya
- paṇyāny uccāvacāni ca
- pādayor nyapatat premṇā
- praklinna-hṛdayekṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bharataḥ—az Úr Bharata; prāptam—visszatérve; ākarṇya—hallva; paura—mindenféle polgár; amātya—minden miniszter; purohitaiḥ—valamennyi pap kíséretében; pāduke—a két fapapucs; śirasi—a fején; nyasya—tartva; rāmam—az Úr Rāmacandra; pratyudyataḥ—előrelépett, hogy fogadja; agrajam—legidősebb fivérét; nandigrāmāt—hajlékából, Nandigrāmából; sva-śibirāt—saját táborából; gīta-vāditra—dalok, valamint dobok és más hangszerek hangja; niḥsvanaiḥ—ilyen hangok kíséretében; brahma-ghoṣeṇa—a védikus mantrák vibrálásának hangjával; ca—és; muhuḥ—mindig; paṭhadbhiḥ—a Védákból olvasva; brahma-vādibhiḥ—a legkiválóbb brāhmaṇákkal; svarṇa-kakṣa-patākābhiḥ—aranyhímzéses zászlókkal ékesített; haimaiḥ—arany; citra-dhvajaiḥ—díszes zászlókkal; rathaiḥ—szekerekkel; sat-aśvaiḥ—nagyon gyönyörű lovakkal; rukma—arany; sannāhaiḥ—hámokkal; bhaṭaiḥ—katonák által; puraṭa-varmabhiḥ—arany páncéllal fedett; śreṇībhiḥ—ilyen sorral vagy felvonulással; vāra-mukhyābhiḥ—gyönyörű, jól öltözött prostituáltak kíséretében; bhṛtyaiḥ—szolgákkal; ca—szintén; eva—valóban; pada-anugaiḥ—gyalogsággal; pārameṣṭhyāni—a királyi fogadtatáshoz illő egyéb kellékekkel; upādāya—mindent együttvéve; paṇyāni—értékes ékszerek stb.; ucca-avacāni—különféle értékű; ca—szintén; pādayoḥ—az Úr lótuszlábához; nyapatat—leborult; premṇā—eksztatikus szeretetben; praklinna—ellágyult, megnedvesedett; hṛdaya—a szív mélye; īkṣaṇaḥ—akinek szemei.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Bharata meghallotta, hogy az Úr Rāmacandra visszatér a fővárosba, Ayodhyāba, azonnal fejére tette az Úr Rāmacandra facipőit, és székhelyéről, Nandigrāmából az Úr elé sietett. Az Úr Bharatát miniszterek, papok, más tiszteletre méltó polgárok, kellemes zenét játszó hivatásos muzsikusok és bölcs brāhmaṇák kísérték, akik védikus himnuszokat énekeltek fennhangon. Őket hintók követték a díszmenetben, melyeket aranykötélből készült hámmal felszerszámozott gyönyörű paripák húztak. A hintókat arannyal hímzett és más, különféle méretű és mintázatú lobogók díszítették. Aranypáncélt viselő katonák, bételdiót kínáló szolgák is jöttek velük, számtalan közismert, szépséges kurtizánnal együtt. Utánuk tengernyi szolga gyalogolt, napernyőkkel, legyezőkkel, a legkülönfélébb értékes drágakövekkel és a király fogadásához illő egyéb kellékekkel a kezükben. Ilyen kísérettel, az eksztázistól ellágyult szívvel és könnyekkel a szemében az Úr Bharata az Úr Rāmacandra elé lépett, és túláradó eksztatikus szeretetében a lótuszlábához borult.