HU/SB 4.7.42
42. VERS
- devā ūcuḥ
- purā kalpāpāye sva-kṛtam udarī-kṛtya vikṛtaṁ
- tvam evādyas tasmin salila uragendrādhiśayane
- pumān śeṣe siddhair hṛdi vimṛśitādhyātma-padaviḥ
- sa evādyākṣṇor yaḥ pathi carasi bhṛtyān avasi naḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ—a félistenek; ūcuḥ—mondták; purā—hajdanán; kalpa-apāye—a kalpa megsemmisülésekor; sva-kṛtam—önmagából létrejött; udarī-kṛtya—hasadba visszavontad; vikṛtam—hatás; tvam—Téged; eva—bizonyára; ādyaḥ—eredeti; tasmin—abban; salile—víz; uraga-indra—Śeṣán; adhiśayane—az ágyon; pumān—személyiség; śeṣe—pihenve; siddhaiḥ—a felszabadult lelkek által (mint amilyen Sanaka és mások); hṛdi—a szívben; vimṛśita—rajta meditálnak; adhyātma-padaviḥ—a filozófiai spekuláció útja; saḥ—Ő; eva—bizonyára; adya—most; akṣṇoḥ—mindkét szemnek; yaḥ—aki; pathi—az úton; carasi—mozdulsz; bhṛtyān—szolgák; avasi—védelmezz; naḥ—minket.
FORDÍTÁS
A félistenek így szóltak: Drága Urunk! Hajdanán, a megsemmisüléskor Te őrizted meg az anyagi megnyilvánulás valamennyi energiáját. Ebben az időben a felsőbb bolygók lakói, akiket olyan felszabadult lelkek képviseltek, mint Sanaka, a filozófia elmélkedés segítségével mind Rajtad meditáltak. Te vagy ezért az eredeti személy, aki a pusztulás vizén heversz ágyadon, Śeṣa kígyón. Ma feltárultál szemünk előtt, akik valamennyien a szolgáid vagyunk. Arra kérünk, védelmezz minket!
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a pusztulás az univerzum alsóbb bolygóinak részleges megsemmisülését jelenti, amikor az Úr Brahmā nyugovóra tér. Ekkor a felsőbb bolygórendszerek a Maharlokától, a Janalokától és a Tapolokától kezdve nem pusztulnak el. Az Úr a teremtő, ahogyan arra ez a vers is utal, mert a teremtéshez szükséges energiák az Ő testén keresztül nyilvánulnak meg, s a megsemmisülés után Ő raktároz el minden energiát bensőjében.
Egy másik fontos gondolat ebben a versben, hogy a félistenek azt mondják: „Mindannyian a szolgáid vagyunk (bhṛtyān). Védelmezz minket!” A félistenek Viṣṇu védelmétől függenek, s nem függetlenek. A Bhagavad-gītā ezért elítéli a félistenek imádatát, mert semmi szükség rá, és világosan kijelenti, hogy csak azok fordulnak a félistenekhez, hogy kegyüket kérjék, akik elvesztették a józan eszüket. Ha valaki anyagi vágyai beteljesülésére vár, azt kérheti Viṣṇutól is, nem kell a félistenekhez mennie. Akik a félisteneket imádják, nem túlságosan okosak. A félistenek azt is mondják: „Örök szolgáid vagyunk.” Akik tehát az Úr szolgái, azaz bhaktái, azok nem sokat törődnek a gyümölcsöző cselekedetekkel, az előírt yajñák végzésével vagy az elmebeli spekulációval. Nem tesznek mást, mint őszintén, szeretettel és hittel szolgálják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s mindent ilyen szeretetteljes szolgálatban hajtanak végre. Az Úr Kṛṣṇa közvetlen védelmet nyújt az ilyen bhaktáknak. A Bhagavad-gītāban azt mondja: „Hódolj meg egyedül Énelőttem, és Én megvédelek a bűnös cselekedetek minden visszahatásától!” Ezt az anyagi világot az Úr úgy teremtette, hogy az ember akarva-akaratlanul örökké arra kényszerül, hogy bűnt kövessen el, és ha az életét nem szenteli Viṣṇunak, akkor el kell szenvednie a bűnös cselekedetek valamennyi visszahatását. Aki azonban meghódol, s életét az Úr szolgálatának szenteli, azt az Úr személyesen védelmezi. Az ilyen ember nem fél a bűnös tetteiért járó szenvedésektől, és arra sem vágyik, hogy készakarva vagy véletlenül bűnt kövessen el.