HU/SB 4.12.52
52. VERS
- idaṁ mayā te ’bhihitaṁ kurūdvaha
- dhruvasya vikhyāta-viśuddha-karmaṇaḥ
- hitvārbhakaḥ krīḍanakāni mātur
- gṛhaṁ ca viṣṇuṁ śaraṇaṁ yo jagāma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
idam—ezt; mayā—általam; te—neked; abhihitam—leírt; kuru-udvaha—ó, Kuruk kiválósága; dhruvasya—Dhruvának; vikhyāta—nagyon híres; viśuddha—nagyon tiszta; karmaṇaḥ—akinek cselekedetei; hitvā—feladva; arbhakaḥ—gyermek; krīḍanakāni—játékok; mātuḥ—anyjának; gṛham—otthon; ca—szintén; viṣṇum—az Úr Viṣṇuhoz; śaraṇam—menedék; yaḥ—aki; jagāma—ment.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja transzcendentális cselekedetei végtelenül tiszták, s az egész világ jól ismeri őket. Amikor Dhruva Mahārāja gyermek volt, visszautasított minden játékot, s elhagyta anyja oltalmát, hogy komolyan az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, Viṣṇunál keressen menedéket.
Kedves Vidurám, most befejezem ezt az elbeszélést, hiszen mindent részletesen elmondtam neked.
MAGYARÁZAT
Cāṇakya Paṇḍita kijelentette: kétségtelen, hogy mindenki rövid ideig él, ha azonban valaki helyesen cselekszik, hírneve egy egész generáción keresztül fenn fog maradni. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa hírneve is örökké fennmarad, úgy bhaktájának dicsősége is örökké tart. Dhruva Mahārāja cselekedeteinek elbeszélésében ezért két fontos szóval találkozunk: vikhyāta, nagyon híres, valamint viśuddha, transzcendentális. Az, ahogyan Dhruva Mahārāja kisgyermekként elhagyta otthonát, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél keressen menedéket az erdőben, egyedülálló a világ történelmében.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „Dhruva Mahārāja visszatér Istenhez”.