HU/SB 4.13.1
1. VERS
- sūta uvāca
- niśamya kauṣāraviṇopavarṇitaṁ
- dhruvasya vaikuṇṭha-padādhirohaṇam
- prarūḍha-bhāvo bhagavaty adhokṣaje
- praṣṭuṁ punas taṁ viduraḥ pracakrame
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī mondta; niśamya—miután hallotta; kauṣāraviṇā—a bölcs Maitreya által; upavarṇitam—leírt; dhruvasya—Dhruva Mahārājának; vaikuṇṭha-pada—Viṣṇu hajlékára; adhirohaṇam—felszállt; prarūḍha—megnőtt; bhāvaḥ—az odaadás érzése; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt; adhokṣaje—aki túl van a közvetlen érzékelés korlátain; praṣṭum—kérdezni; punaḥ—újra; tam—Maitreyának; viduraḥ—Vidura; pracakrame—megkísérelte.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī tovább beszélt a Śaunaka vezette ṛṣikhez: Miután Maitreya Ṛṣi elmondta neki, hogyan jutott el Dhruva Mahārāja az Úr Viṣṇu hajlékára, Vidurát az odaadás erős érzései töltötték el, s így kérdezte Maitreyát:
MAGYARÁZAT
A Vidura és Maitreya közötti beszélgetések bizonyítják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és bhaktái cselekedeteiről szóló történetek annyira lebilincselőek, hogy sem az a bhakta, aki elbeszéli, sem az, aki hallgatja, nem fárad bele a kérdésekbe és a válaszokba. A transzcendentális témák olyan szépek, hogy senki sem unja meg hallgatását vagy elmondását. Mások, akik nem bhakták, azt gondolhatják: „Hogyan szentelhetnek az emberek ilyen sok időt arra, hogy Istenről beszéljenek?” A bhakták számára azonban sohasem elég, bármennyit is hallanak vagy beszélnek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről vagy bhaktáiról, és sohasem lesz elegük belőle. Minél többet hallanak és beszélnek róluk, annál nagyobb vággyal teszik. A Hare Kṛṣṇa mantra éneklése mindössze három szó — Hare, Kṛṣṇa és Rāma — ismétlődése, a bhakták mégis napi huszonnégy órán át éneklik, anélkül hogy belefáradnának.