HU/SB 6.2.23
23. VERS
- taṁ vivakṣum abhipretya
- mahāpuruṣa-kiṅkarāḥ
- sahasā paśyatas tasya
- tatrāntardadhire ’nagha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—őt (Ajāmilát); vivakṣum—beszélni kíván; abhipretya—megértvén; mahāpuruṣa-kiṅkarāḥ—az Úr Viṣṇu szolgái; sahasā—hirtelen; paśyataḥ tasya—miközben nézett; tatra—ott; antardadhire—eltűntek; anagha—ó, bűntelen Parīkṣit Mahārāja.
FORDÍTÁS
Ó, bűntelen Parīkṣit Mahārāja! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgái, a viṣṇudūták látták, hogy Ajāmila mondani készül valamit, így hát hirtelen eltűntek a szeme elől.
MAGYARÁZAT
A śāstrákban ez áll:
- pāpiṣṭhā ye durācārā
- deva-brāhmaṇa-nindakāḥ
- apathya-bhojanās teṣām
- akāle maraṇaṁ dhruvam
„Akik pāpiṣṭhák, nagyon bűnösek, akik durācārák, azaz rosszul viselkednek vagy nagyon tisztátalanok szokásaikban, akik megtagadják Isten létét, akik nem tisztelik a vaiṣṇavákat és a brāhmaṇákat, valamint akik válogatás nélkül mindent megesznek, azok számára biztos a korai halál.” Azt mondják, hogy a Kali-yugában az ember legfeljebb száz évig él, de ahogy az emberek egyre inkább degradálódnak, életük hossza is egyre csökken (prāyeṇālpāyuṣaḥ). Ajāmila most megszabadult minden bűnös visszahatástól, ezért élete is hosszabb lett, noha már a halál küszöbén állt. Amikor a viṣṇudūták meglátták, hogy Ajāmila beszélni akar, eltűntek, hogy lehetőséget adjanak neki arra, hogy a Legfelsőbb Urat dicsőítse. Mivel minden bűnös visszahatásától megszabadult, most készen állt arra, hogy magasztalja az Urat. Amíg valaki teljesen meg nem szabadul minden bűnös cselekedettől, nem képes az Urat dicsőíteni. Ezt Maga Kṛṣṇa erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 7.28):
- yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ
- janānāṁ puṇya-karmaṇām
- te dvandva-moha-nirmuktā
- bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
„Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akiknek bűnös tettei teljesen kipusztultak, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, s nagy elszántsággal szolgálnak Engem.” A viṣṇudūták Ajāmila tudatába idézték az odaadó szolgálatot, hogy azonnal alkalmassá váljon arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Eltűntek, hogy hiányozzanak neki távollétükben, s ezzel fokozzák vágyát arra, hogy dicsőítse az Urat. Akik a távollét fájdalmának hangulatában vannak, mindig rendkívüli odaadással dicsérik az Urat.