HU/SB 6.2.27
27. VERS
- dhiṅ māṁ vigarhitaṁ sadbhir
- duṣkṛtaṁ kula-kajjalam
- hitvā bālāṁ satīṁ yo ’haṁ
- surā-pīm asatīm agām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhik mām—kárhozzak el; vigarhitam—elítélt; sadbhiḥ—becsületes emberek által; duṣkṛtam—aki bűnös tetteket hajtott végre; kula-kajjalam—aki szégyent hozott a családi hagyományra; hitvā—elhagyván; bālām—egy fiatal feleséget; satīm—szemérmes; yaḥ—aki; aham—én; surāpīm—egy olyan nővel, aki bort iszik; asatīm—szemérmetlen; agām—nemi életet éltem.
FORDÍTÁS
Ó, jaj, szálljon kárhozat rám! Olyan bűnösen cselekedtem, hogy szégyent hoztam családom hagyományaira. Elhagytam szemérmes, gyönyörű, fiatal feleségemet, hogy egy romlott utcalánnyal háljak, aki bort iszik! Szálljon hát kárhozat a fejemre!
MAGYARÁZAT
Így gondolkozik az, aki tiszta bhakta lett. Ha valaki az Úr és a lelki tanítómester kegyéből felemelkedik az odaadó szolgálat síkjára, először megbánja múltbeli bűnös cselekedeteit. Ez segíti abban, hogy fejlődjön a lelki életben. A viṣṇudūták megadták Ajāmilának a lehetőséget, hogy tiszta bhakta legyen, s egy tiszta bhaktának kötelessége megbánnia múltban elkövetett bűnös tetteit, a tiltott nemi életet, a kábítószerezést vagy az ivást, a húsevést és a szerencsejátékot. Nemcsak fel kell hagynunk múltbeli rossz szokásainkkal, de mindig meg is kell bánnunk, ha bűnösen cselekedtünk. Ez jelenti a tiszta odaadás szintjét.